Ott áll az artista a palló szélén.
Mindenki vár a mutatványra,
Feszült csöndben figyelik,
Hátha most ugrik utoljára.
Pereg a dob, s izzad a tenyér,
Az érdekl?dés, akár a halál szárnya
Repítené ?t jó magasra, mellé a trambulinnak.
Jajjj, már mindenki úgy beszaladna…
Az artista tudja ezt jól,
S mint a hattyú szárnya,
Meglebben el?tte minden álma,
Most elugrik, s óh…
Csalódott moraj hallatszik,
S kínos csönd következik…
Majd az egyre hangosabb taps.
Ahogy ez szokott lenni.
A néz?k lassan indulnak haza.
Ma is sikerült neki.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.29. @ 17:47 :: Szalma Adrián
