Biró Attila : Téli falevél

Téli falevél

(az itthon maradt otthontalanoknak)

 

fehér bársonyba öltözött a reggel

didereg árván a konok falevél

el kell engednem – rezzenő nesszel

ősanyám karját, törzsét, gyökerét.

 

maradtunk páran a zúzmarás ködben

időket kiálló hősies balgák

el kell felednem – rozsdázó bőrben

otthonom ízét, zamatát, illatát.

 

lakatlan korona korhadt ágainak

nem érzem többé bizsergő nedvét

el kell fogadnom –  bár szemeim áznak

napjaim végét, múlásnak idejét.

 

(az eltávozott otthonélők válasza)

 

Kiálts egy utolsót, egy igazit, nagyot,

Kapaszkodj szélbe, viharba, bűnbe

Föltámadt koroknak huzatos határit

Lépd át, szakadj le végre!

Van itt lent bőven gyönyör és rothadás

Taposott őseid hátán a sár.

Megfagyott gerincek márványtiszta fénye

Ragyogja vissza a tiszta kék eget.

Szakadj le kérlek, jer közénk bátran,

Nincs itt már kín, teher és fájdalom.

S ha még is ott maradnál, a rügyező ágon,

Röhögne rajtad millió zöld levél…

 

2011. nov. 14.

Biró Attila

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:11 :: Biró Attila
Szerző Biró Attila 4 Írás
Boldog ember vagyok! – mert az akarok lenni. Erre minden okom meg van: egy jólelkű felséggel és négy szép gyermekkel áldott meg az Isten. Számomra, elsősorban ők okozzák eme boldogság érzését. De boldog ember vagyok azért is, mert unitárius lelkészként naponta lehetőségem van, ezt a ritka életérzést kifejezni, s arra sarkalni a közösségem tagjait, hogy ők is találják meg azokat az okokat, amelyektől boldog emberek lehetnek. Boldog vagyok, amiért azt tehetem, amit szeretek, s azért is boldog vagyok, mert szeretem azt végezni, amit tennem kell. Ha majd néhány versemben és rövid írásomban is sikerül ezt az isteni életérzést megfogalmaznom, akkor a bemutatkozásom is teljesebbé fog válni.