Te, ki a földet, eget és vizeket ezüstös fényeddel óvod az időtlenségnek és esténként újra gyújtod az ég lámpásait hol csillagok őrzik az isteni holdfényt mit magányban imád már minden éjen a lány miért borítottál fekete fátylat az árva anyára [… Tovább]
A magyar nyelv napja marhójára A fák elszórják magvaik,Így adják tovább titkaik.Én is, mint vén, hatalmas tölgy,Őrködöm a sarjadók fölött.Két kezem az ég felé tárom,Őseim áldását várom,Erő, hűség, remény, hitem, Nem tántorít el semmi sem.Ha más nyelvén kell, szóljak, Nem lesz, mit [… Tovább]
Nehéz levegője teljesen megbénít – valahogy ablakot kellene nyitni végre! Mint egy zárt osztály, épp olyan vidám, éppolyan szomorú, mint a rózsák vére. Rám telepszik, mint a nyirkos köd, mint ismeretlen kór a királylányra, utánam jön, bárhová megyek, mint [… Tovább]
Capri Koosán Ildikó Célom a Világ tetején vibráló látványpillanat örökbefogadása; ízlelgetni a láthatár részleteibenmegbúvó fénydimenziók mágneses vonzását, átlebegni kék-azúr ösvényein egy káprázatos táj fölöttMonte Solaro csúcsa felé az istenképletekkel teli édenkertszivárványszínekben pompázódús délszaki növényei között amit [… Tovább]
hatezer karaktert írnék rád levennéd megkérlek a ruhád hatezer karaktert filctollal gerinced mentén egy kis bordal arcodon haiku mindkettőn csúszna egy szonett a nyak-lejtőn hasadra elférne egy próza mellkasodra is elaprózva combjaid két merész kritika egy vádlin az ars-poetica másikon [… Tovább]
