tűlevelekre szúrt képmásod nézem – a színek összemosottkavalkádjában – szívedahogyan elvérziklassan észrevétlenmint elfogy az ünnep is akár amaradék életasztalok körül keselyű mód keringőmajd szertefoszló vétek félekgyertyát majd gyújtanak e értedvagy nyűg leszel csak mint a mosatlan edényelhagyott ünnepük éjjelén igen bevallom félek mertnem látlak e kápráztató fénybenmert szemlesütve járnak a szemfényvesztő halandóks mert oly messze van éden [… Tovább]
Mit ér a magas bér, ha az, amiért jár visszhangzó biankó s cserébe olyat kér, mitől értékrendderes hadat üzen az önkényes lelki gyarmatosításnak. Ám ruha nélkülhalványkék színűa hidegbe burkolt,csupasz test, s lágy, fehér gyapjúhevíti csak fel újra,ha rászáll a bőrremélykék, zúzmarás est… Aludni tér [… Tovább]
Függöny és kandallóra akasztott zokniszsákok helyett homlokra felkiáltójelet, pont helyett együtt vele, kinek arca Istené. Repetát hajsátor mögé bújtott mosolyból, kibontani, mindig újra elképzelt szikkadt kenyérszelet- kezével. Bátorítjuk egymást halk zenék röpülése közt, találunk tárvanyitvaságot eleget végre, a belekóstolás [… Tovább]
Késnélküli, az udvaráról nézte a megunhatatlan, sárgászöld januárvégi füvet, ami nem volt hajlandó teljesen elpusztulni. Nyugatra, majd kelet felé tekintett, de a felhős égen nem látott csillagot, tehát a lenti nyirkosság felső közvetítői paplanszerűen egyesültek. Kedvenc almafája még mindig [… Tovább]
A kórházi osztályba vezető ajtó kilincse ugyanolyan fagyos volt, mint a szoba, ahova beléptem a didergető novemberi hidegből. Szemem azonnal az ágyra irányult, tudatosan léptem a benne fekvő személyhez, aki valamikor régen boldog, vidám — és ami talán a [… Tovább]
