Ősz megint. Színt váltanak a lombok.Próbálják a fák az új ruhát.Villamossal, át a Margit-hídon,Zötykölődve elérjük Budát. Nyugati ég alkonyvöröséreÉj sötét felhőbikája ront.Tekintettel képzelethez mérveMinden csak viszonyítási pont. Embernyüzsgés mozgó filmje játszik.Szagot, szemetet kavar a szél.Ívben Parlamenttől Várhegy-lábigLánchídon kigyúl a fényfüzér. [… Tovább]
zárt szemhéjon ül az álom pihegését körbejárom békés csodáját csak nézem közben lassan elenyészem engem innen rég kizártak felnőttet kísértő árnyak régen elvették már tőlem palotám hintóm és földem kisemmizték álmaimat s ledöntöttek minden hidat mára csak egy advent lettem [… Tovább]
emberöltőnyi idő elhagyott útjain porszemek kavarognak őszülő gondolat kapaszkodik a mennybe suhanó vágyálomretinára égrezzenéstelen arcőrzi titkait eltakart évek ág-bogas homály megtalált a csendimát susog a levélüzen a lombs az avarban tovább kószál a szél
A csönd, mint háló, úgy feszült alám, és kiestem a semmi ablakán, majd kihúztak a tonna súly alól, de három órám eltűnt valahol, és különös volt a visszajövet, a csípőm táján lógtak a csövek, nem mondta senki hová érkezem, [… Tovább]
