Tóth Antal Csaba : Skarlát remény

Mit ér a magas bér,

ha az, amiért jár

visszhangzó biankó
 
s cserébe olyat kér,

mitől értékrend
deres hadat üzen

az önkényes lelki

gyarmatosításnak.
 
Ám ruha nélkül
halványkék színű
a hidegbe burkolt,
csupasz test,
 
s lágy, fehér gyapjú
hevíti csak fel újra,
ha rászáll a bőrre
mélykék, zúzmarás est…
 
Aludni tér a szabadságérzet,
hogy túlélje a leszállt telet.
 
Bizakodik.
 
Talán eljön a
reményt táncoló tűztündér,
hogy kibuggyanjon az
utolsó csepp
Vér.