P. Tóth Irén : Börtön

 Nehéz levegője teljesen megbénít –

valahogy ablakot kellene nyitni végre!

Mint egy zárt osztály, épp olyan vidám,

éppolyan szomorú, mint a rózsák vére.

 

Rám telepszik, mint a nyirkos köd,

mint ismeretlen kór a királylányra,

utánam jön, bárhová megyek,

mint gyűlölködő, gyilkos mostohája.

 

Utánam jön és győzni akar.

Szememre vetni világ bűnét,

menekülnék, de semmi remény,

börtönt font körém a hűség.

 

Legutóbbi módosítás: 2016.11.13. @ 15:17 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.