Radnó György : Telihold

2011 November 18.

 

Tengereket és lelket emelő telihold, 

varázslatos vigaszt világító világod

settenkedik lentebb hangulatodon.

Az éj lámpása lomhán araszol,

és lombtalan fák ágain lovagol.

 

Háztetők kormos kéményein kacsint,

hogy kukkoljon, hát kacérkodik megint.

Csak te borulsz búbánatba, borongva,

vidámság száll, fel-fel a vén korongra.

Talán a hold is a földből szakadt ki,

 

és visszavágyva, egymást így ölelik.

Vonzás világa visszakacsint és vár,

ne légy szomorú, fogyó holdvilág.

Föld szerelme fogy, és ő némán zokog.

Másnak lehet rossz, ha nem vagy boldog.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Radnó György
Szerző Radnó György 138 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...