Rózsa Ibolya : Őszi séta

Ajánlom szeretettel Toronybéli lakótársamnak, Zacharov Tivadarnak. (Fotó, a kerámia, ahogyan az írás is, én vagyok.)

Száraz falevelek gyűlnek 

amúgy is avaros arcodra 

a sok ráncot belepik 

és csak a tarkaság mutatja 

meg szemed meleg csillogása 

hogy a sárga, barna, bordó 

és múló-zöld alatt 

a lelked időtlen 

és „elnemmúlni” akaró 

pedig fejeden a dér már 

a tél fehér fúvását hirdeti 

de cipőd orrán a nyári 

szürke por még ott unatkozik. 

 

Őszi tűz vagy a csörrenő 

séta közben 

látom a mosolyod titkaid  

alatt 

hiába pöttyözöd össze az 

arcod szeplőkkel 

november hava lemossa azt. 

 

Vedd fel lassan a nagykabátot 

fejedre nyomj kalapot 

s lépteid zörrenését az avaron 

köszönésnek elfogadom. 

 

Legutóbb szerkesztette - Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/