Diszket, monitor és az elvesztett nagymama
Másnap már fél nyolckor ott voltam a „cégnél”. Persze, nem volt még lent senki, ezért felmentem a lakásba.
– Mi van hány óra? Jött ki Judit.
– Bocs, még csak nyolc lesz, de eszembe jutott, pár dolog. Legalább egy tévét be kell úgy állítani, hogy azon kipróbálhassuk a videókat.
– És nem ért volna rá, amikor nyitunk, kilenckor?
– Tulajdonképpen ráért volna, de mi van, ha nem jön össze? Eleve nem tudom, hogy azok a tévék és videók, amiket Ernő meg Wágner megvett Németországban, az több normás e.
– Mi van? Milyen normás? – jött elő Ernő is a szokott házikabátjában.
– Na, hogy értsétek. Keleten más a tévé szisztem, mint nyugaton. Négyfajta rendszer van a világon: nyugaton a PAL rendszer, Kelet–Európában a SECAM, a Közel–keleten a MESECAM, és az USA–ban az NTSC rendszer működik. Vannak olyan készülékek, amik multi–szisztemesek és legalább három rendszerben képesek a vételre. Általában az NTSC nincs benne. Namármost, ha a magyar elviszi a PAL rendszerben müködő színes tévét, az olyan gyönyörű fekete–fehér képet fog neki adni, mint az Orion vagy a Videoton tévé. Ha nincs átalakítva multi–szisztemre, ergó a SECAM rendszerre. Meg lehet bundázni a dolgot persze, amikor kipróbálod a vevőnek a tévét vagy a videót. Kell egy olyan videokazetta, amit itt vettek fel a magyar tévéből és akkor szép színes lesz a kép.
– És neked meg van ilyen, persze.
– Naná, hogy van. A lottó ötösöm lenne olyan biztos, hogy nem multi–szisztémes tévét meg videót vettetek. Mert ugyanmár, ezt az apróságot honnét is tudnátok. Nem minden magyar tudja, mert akkor nem vennének itt tévét vagy videót. Más bolt is így árulja. Még a Herlangó vagy más osztrák boltok is. Van egy modul, amit bele kell építeni, és akkor képes a SECAM szisztemben is működni. Na, de ehhez technikus kell. Ismerek egy öreg, győrí bácsit, aki nekem is a tévészerelőm. Ő csinál modult is egyben, és be is építi. Egy darabig, nem lesz gond, amíg a magyarok nem kezdik el a rendszeres színes adásokat. De utána sorban jönnek majd vissza a készülékekkel.
– Attól ne félj. Nem kapnak valutát, és anélkül nem tudnak utazni.
– Ernő, már új törvény van. Fejenként megemelték az egy főre jutó valutaalapot. Most egy személy sokkal többet kaphat, mint régen. Ezért jönnek ki úgy mostanság, hogy jön az egész család. Nagymama, nagypapa, gyerekek, mert annyian kapnak. És ha véletlenül javításra kell visszahozni készüléket, ahhoz is adnak némi pénzt, de előtte a vámtól kell valami engedély.
– Szóval macerás, és mire megszerzi, megunja az életét – vágott közbe Ernő. – Majd valami élelmes maszek Pesten külön ilyen céllal csinál egy műhelyt, szerződést köt az állammal, hogy hozzá vigyenek minden ilyen készüléket és akkor duplán tud kaszálni. Egyszer az államtól, hogy spórol nekik valutát, másrészt meg a kuncsaftoktól.
– Ernő, akkor sem árulhatunk hosszú ideig így tévéket, videókat. Ez átverés?
– Naés! A szocializmusban nem vernek át naponta mindenkit? Vegyék úgy, hogy szocialista relációban vásárolták. De azért küldd majd ide azt a szerelőt, hátha meg tudok vele egyezni, hogy hozza olcsón a modulokat és szerelje be. Na, akkor itt az üzletkulcs menj le és csináld meg valamelyik tévét, hogy azon ki tudjuk próbálni a videókat. És a tévékkel mi lesz?
– Azt nem tudjuk sehogy sem kipróbálni, mert nincs SECAM adás egész Ausztriában. Ahhoz, hogy foghassd a magyar tévét, antennát kellene építeni, de az itt bajos lesz. Pedig ha lehetne fogni, és csak nálunk, annyi készüléket tudnánk eladni, amennyit csak akarnánk.
Vettem az üzletkulcsot, és lementem az üzletbe. Előkaptam a kiállított minta videó leírását és elkezdtem olvasni, hogy mit tud. Hmm. Ahogy gondoltam, csupán két szisztemet, PAL–t és MESECAM–ot. Kivettem a dobozából a kábeleket és összekötöttem egy Sharp tévével. A torkába nyomtam a magyar kazettát és már gyönyörűen ment is valami magyar film. Na ez megvolna, konstatáltam a helyzetet. Közben befutott Wágner is meg Kócos is.
– Jóreggelt, te mit csinálsz itten? – kérdezte Wágner.
– Látod, nem? Kipróbálom a videót.
– Mit kell ezeket kipróbálni? Ráér, ha jön a vevő.
– Tudod, hogy mi az a SECAM?
– Hogy ne tudnám. Mindegyik két szisztemes.
– És szerinted benne van a SECAM?
– Tudsz olvasni, nem? Rá is van írva a dobozra.
– Megmutatnád?
Wágner dühösen előkereste a dobozt, és az orrom alá nyomta.
– Tessék, ide van írva!
– Hogy MESECAM. Ez jó ott, ahonnét jöttem, a Közel–keleten, de nem jó Budapesten.
– Ki mondta azt neked? Tévészerelő vagy te, vagy technikus?
– Nem Wágnerkám, csak dolgoztam a Magyar Televízióban is.
– Amikor te dolgoztál ott, azt sem tudták mi az, hogy színes tévé, ha egyáltalán melóztál ott. És mit izgatod magadat. Magyarországon még nincs állandó színes adás. Amit színesben adnak, azt külön bemondják, illetve benne van a tv– és rádió újságban, hogy színesben is fogható.
– Te, ez tök mindegy. De ezek a készülékek nem tudják a SECAM szisztemet. Ha bekapcsolják majd Pesten, szép fekete–fehér képet fog visszajátszani, már hozzák is vissza a készüléket. Itt akkora sorban állás lesz a cserére várakozó készülékekkel, hogy a Maria végéig fog állni a sor. És még valami! Ha videót keres valaki, legyetek szívesek nekem szólni. Már beszéltem Ernővel, ő is tudja.
– Gondolod, hogy én nem tudom eladni? Nagyon lebecsülsz engem apuskám.
Közben lejött Ernő meg Judit és kezdtünk kinyitni. Kócossal pakoltuk az árut, amit kiviszünk, Judit meg listázta.
– Ma jó napunk lesz!
– Miből gondolod? Ezt nem lehet kiszámítani előre.
– Mikor jöttem, lent már tele volt a buszparkoló, és még fognak jönni. Azok a buszok, akik nem tudnak majd ott parkolni, azok mind a Westbanhof előtti parkolóba állnak majd. Így először minket fognak felkeresni, mert itt mi vagyunk per pillanat az egyedüliek.
– Na ez nem lenne rossz, de ki tudja. Ez most csak a mi teóriánk.
Kócosnak igaza lett, alig nyitottunk és szinte áramlott a nép. Vettek is mindenfélét és nekünk is jól ment.
– Órát árulnak? – kérdezte egy férfi.
– Órát szeretne venni? Tessék itt ez a cím. Fogják tudni, hogy én küldtem magát, és kedvezményt is kap erre. Márkás órák vannak ott és garanciával. Sőt ha ékszert akar venni az is van, sőt mindenből lejön a 2o%.
– Mondd, te kinek hajtasz még? Nem csak az Ernőnek dolgozol?
– Ez még egy plusz bevételem. Az ékszerész haver, és neki is hajtok embereket. Majd délután bemutatlak neki, és akkor valószínű, hogy veled is megegyezik.
– Na, az nem lenne rossz.
– Nézd, előbb–utóbb úgyis átadom neked, mert én bekerülök eladónak. Akkor meg majd te csinálhatod egyedül az egész bizniszt.
– Nem kell másik behajtó, meg eladó?
– Kérdezd meg Ernőt.
– Én egyedül nem fogom bírni.
– Kócos, én egyedül csináltam, amíg nem jöttél ide. Meg lehet csinálni.
Közben jöttek–mentek az emberek, Kócos beszélt mint egy magnetofon, én szintén, és közben árultam is.
– Mondja, maguk árulnak „pálszikás” televíziót meg videót?.
Kócosból majd nem kitört a nevetés, de visszafogta magát.
– Persze, hogy árulunk.
– És Sharp asztali számológép meg… mi is az, Gyuri – szólt a mellette állóhoz.
– Discet lemez 3,5 zolos HDS meg DDS.
– Mennyi kellene?
– Az attól függ, mennyibe kerül. Direkt elhoztuk az egész családot, hogy több valutát kapjunk.
– Na jöjjenek velem, majd bent mindent elintézünk.
Igyekeztem beszélni és beszélni, hogy meggyőzzem őket arról, hogy minél többet vásároljanak. Rögtön mutattam a videót, tévét, és utána a discket lemezt.
– Ernő, kellene egy pár darab Sharp is az úrnak. Tudnál egy jó árat kalkulálni az egészre?
– Tessenek csak jönni, addig a kolléga becsomagolja az árut, amit vásároltak.
Nekem nem kellett kétszer mondani, rohantam a raktárba, hoztam és csomagoltam. Ernő közben a számlát intézte Judittal.
– Lenne még egy kérésünk. Itt maradna a nagymama a cuccal, amíg közelebb hozzuk az autót.
– Be is tudnak állni ide az udvarba, amíg pakolnak.
Leraktam mindent az üzlet bejárata elé, és hoztam egy széket is a mamának Aztán mentem vissza, ki Kócoshoz.
– Na, mit vettek?
– Nyolc rongyot hagytak itt. Most mennek a kocsiért, hogy elvigyék. Látod azt a szegény mámit ott a széken? Még őt is elhozták, hogy valutát kapjanak utána. Addig ő vigyáz a holmira, amíg idejönnek érte.
El is felejtettük már ezeket a vásárlókat, amikor ugyanaz a férfi jött oda hozzánk.
– Ne haragudjon, nem látták a nagyit?
– Elment már egyszer magukkal, amikor jöttek a kocsival.
– Az autó az megvan, itt áll az udvarban, mert megengedte a főnök, hogy itt hagyjuk. A nagyi meg itt maradt a széken, minket várva. De most nincs sehol. Se pénze, se papírja. Hova mehetett?
– Mi nem tudjuk. Annyi ember mászkál itt, nem tudtunk rá is figyelni. Az üzletben nincs?
– Már kérdeztük, ők sem látták. Egyszercsak eltűnt.
– Most mi lesz, hol keressük?
A mellettünk levő Mekdöncinél hatalmas tömeg kezdett gyülekezni.
– Mi történt? – kérdezgette a Kócos a magyarul beszélőket.
– Valaki beszorult a női WC–be és most dörömböl, kiabál, nem tud kijönni. Magyar lehet, mert magyarul kiabál.
– Jöjjenek csak – szólt oda a nagyit kereső úrnak. – Szerintem megvan a nagyi. Biztosan ő lesz az, aki beszorult a női WC–be.
És igaza lett. A néni bement és persze magára zárta az ajtót. De nem volt nála pénz, és nem tudta, hogy kijönni csak úgy tud, ha bedobja a kilincs fölötti perselybe az egy schillinget. Még szerencse, hogy az ijedtségtől nem lett rosszul, hanem feltalálta magát és dörömbölni kezdett.
Baront lenyúlják
Közeledett a hétvége. Feleségemet még fel kellett készítenem, hogy mi fog ránk várni, mert jönnek Petyóék befejezni azt, ami még hiányzik a galériából, a „mókuslakból”.
– Mondjuk az egy jó dolog, hogy teljesen külön részt lehet kialakítani a felszabaduló helyen. Persze lehet, hogy azért mégsem tartom mai napig sem jónak, mert Petyóék ötlete volt és te meg vakon bedőltél neki, mint mindenbe.
– Most hiába fújod a magadét, jó hogy igazad van, de mindenki bedőlt volna neki. Egyszer azért, mert úgy gondoltam, hogy a magyarban van némi összetartás és betyárbecsület, na meg én segítettem neki annó, amikor a fürdőszobáját csinálta, és annak fejiben ígérte meg, hogy megcsinálja nálam is ami még hiányzik. Ha én tudtam volna, hogy ekkora rabló ás fuser, hozzá nem engedem nyúlni.
– Bolond ember a saját kárán tanul. Az anyagi részéről már nem is beszélek.
– Gyuri majd az üzletben ki fogja javítani. Ernő polcokat, rendes világítást, új járólapot, és ami a legrosszabb, tapétát akar. Hiába magyarázod neki, hogy jobb a festés, mert szellőzik a fal, nem hajlandó, csak tapétát feltetetni. A lakásában is parkettáztatni akar.
– Amit itt elsoroltál az lazán százezer schilling. Ennyire megy a bolt?
– Mi tagadás eléggé belendült. Wágner is csendben van most, de szerintem le fog lépni magától, mert érzi, mint macska az esőt, hogy az Ernő ki van rá rúgva még a múltkori számlákért. Bence nem tudott Wágnerrel együtt dolgozni. Elment egy másik üzletbe. Arról nem beszélt, hogy mennyit lovasított meg a pénzből, amit kajára erre–arra adott neki az Ernő.
– Mit meglovasított? Ha nekik adta, akkor jogos, hogy lenyelte, még ha hamis számlákkal is igazolta. Nem köteles elkölteni azt a pénzt. Mindenhol jár kiszállási pénz, ha a telephely határán kívül dolgozol. Ez még a szocializmusban is megvolt. Wágner meg pont külkeres volt, tehát tudja, hogy ez jár neki. Az egy más tészta, hogy Bence pénzét is szépen ő nyelte le, de az meg hülye volt, hogy nem szólt erről Bergmannak. Jut eszemben a részeges Herbert volt nála?
– Én nem láttam de elképzelhető, hogy már elvitte a fordításokat. Van úgy, hogy csak estefelé megy Ernőhöz, fel a lakásba.
– Szombaton elmész vásárolni?
– Holnap még csak péntek ne izgasd magadat előre.
– Ha lenne ötszáz schillingem, mennék veled Anyámékhoz a gyerekkel, hogy ne legyünk már itt megint a koszban, porban, ha jönnek ezek a lókötők. Nem hiányzik a gyereknek. Még kap valami fertőzést és vihetem orvoshoz.
– Most már viheted, van biztosítása, de inkább ne legyen beteg. Tudod mit? Telefonálj most, hogy már holnap lemész. Reggel hétkor van vonat, a Délibe érkezik. Onnan meg fel tudtok sétálni, ha mostohaapád nem megy elétek kocsival.
– Tudsz adni pénzt?
– Ez már nem oszt, nem szoroz semmit. Ami anyagra kell, annyi van, és a maradék a tied. Itt van hatszáz. Háromszáz a vonat és marad is valami amíg ott vagy, nehogy az apósom az találja mondani, hogy költeni kell rád.
Másnap reggel kikísértem családom a vonathoz.
– Vasárnap este jöttök vissza, vagy csak hétfőn?
– Meglátom milyen lesz a „hangulat”. Szerintem már vasárnap este itthon leszünk. Még ha tartóztatják is a gyereket, akkor is hazahozom magammal.
Elbúcsúztam tőlük, felültem egy villamosra és mentem be az üzletbe. Látszólag minden úgy ment, mint általában, de valami nem tetszett, csak nem jöttem rá még reggel, hogy mi az, ami miatt fagyott a hangulat.
Ernő eladta Judit alig használt Golfját. Igaz Judit adta oda, hogy legyen pénz az üzlet és a lakás rendbehozatalára, mégis azon kesergett mind a kettő. A légy a tejszínhabra Wágner bejelentése volt, hogy ő felmond, mert egyszerre renoválni és közben még üzletelni, csak a szocializmusban lehetett, ahol ugye csak kétféle áru volt. Egy, amit az üzlet hivatalosan árult, a másik meg az, ami hiánycikk volt, de a pult alatt néha előfordult. Ilyenkor volt kiaggatva az üzlet kirakatában a következő tábla a szokásos forradalmi plakát mellé: „Az üzlet az átalakítás alatt zavartalanul üzemel.” Wagner szerint ez nyugaton nem lehetséges. Az igazi ok persze az volt, hogy elszegődött a Sharp bécsi lerakatába, mint üzletkötő, ami a későbbiek során derült csak ki.
– Ernő, mikor kezdenek Gyuriék?
– Már hétfőn. Ne aggódj, nem egyszerre verik széjjel Petyóék mesterművét. Ugye nem azért kérdezed, mert esetleg te is olajra akarsz lépni?
– Honnan veszed? Hiszen nincsenek papírjaim, csak ha te elintézteted a részeges Herberttel.
– Már intézi, és hamarosan meg is lesz. Mindent elintéz. Hétfő meg nem lesz a firma végnapja.
– Hogy tudd, hétfőn hivatalosak vagyunk egy üzletmegnyitóra a Zelmannhoz.
– Ott leszünk, de csak körülnézni. Rendelni nem hiszem, hogy fogunk tudni, ha csak meg nem nyerjük a lottó főnyereményt, mert minden pénzem a falakban meg az áruban fekszik.
– Most van egy kevés árunk, és abból ki lehet árulni egy keveset, de persze most mindent vissza akarsz fordítani, gondolom.
– Nem egészen. Kellenek új és jó alkalmazottak. Kócos majd hoz két vagy három embert hétfőn. Az egyikük biztos kedvedre lesz, mert tévés volt. Valahonnét Miskolcról dobbantott. A másik meg ifi európa–bajnok cselgáncsozó. Majd megnézem őket. Te hétfőtől az üzletben vagy, illetve elmegyünk a Zelmannhoz megnézni, mit tud ajánlani. Kellene egy titkár vagy titkárnő perfekt német–angol tudással. Erre is van ajánlatom, de meg kell néznem.
– Nem lesz ez egy kicsit sok? Négy embert akarsz kapásból? A részeges Herbert sokkot fog kapni.
– Nem jelentek be mindenkit, mert akkor az adóhatóság a nyakamra fog mászni előbb, utóbb. Két embert még bejelentek. Egy eladót és a titkárnőt. A többi meg jön–megy alapon lesz.
– Akkor szombattal kapcsolatban rendben van minden?
– Délben hívd ide az urakat, megkapjátok a tragacsot estig. De estére kell a verda. Most meg menj ki Kócoshoz, mert különben nem lesz ma bevétel. Nem a vevőket hajtja egyelőre, hanem magának a csajokat. Abból meg nem élünk meg se te, se én.
Kimentem, Kócos éppen egy csajjal vitatkozott.
– Mi újság? Nincs ember?
– Miért ne lenne? Látod, mindenütt mászkálnak emberek itt.
– Nem úgy értem te lökött, hanem vevők?
– Ja, azt nem tudom. Bocs, a feleségem – intett a csajnak, aki bemutatkozott.
– Anikó vagyok.
– Mi a fenéért nem mentek a Mekdöncibe tárgyalni egymással? Bergmann már jártatta a száját, hogy csajozol, és nem hajtod a népet.
– Ha eltűnök, akkor meg az lesz a baja. Rögtön végzünk.
– Ne értsetek félre, nekem semmi gond.
– Tudom, de mondom, rögtön befejezzük. Fontos a dolog, mert Anikónak gubanca van a melóban.
Hagytam, hagy beszélgessenek, közben persze próbáltam azért vevőket is szerezni. Péntekhez képest nagyon gyenge volt a nap. Vagy négy óra lehetett, mikor Rádai jól ismert alakja tűnt fel.
– Szevasztok! Ernő bent van az üzletben?
– Hol lenne?
– Gondoltam esetleg árubeszerzésen. Hallom Wágner elment máshová.
– Igen leköszönt, de van valami követelése még. De te nem ezért jöttél?
– Mi közöm nekem ahhoz? Bergmannak mindenképpen fizetnie kell neki végkielégítést, mert ez a törvény. Nem ússza meg. Hallottátok mi történt tegnap a Baronnal?
– Mesélj, mi történt? Te úgyis tudsz mindent, ami itt a Marián folyik.
– Amerikába regisztrált és tegnap elrepült már az a csávó, aki a haverja is volt még magyarból.
– És? Mi ebben az újság? Előbb–utóbb elutazik, aki leregiszrált. Ki előbb, ki később, feltéve ha nincsen sara.
– Na várjatok, rögtön mondom. Baron benne bízott meg a legjobban. Ha bankba kellett vinni a pénzt, őrá bízta, ha nem mehetett személyesen. Melák nagydarab fickó volt, senki nem mert volna ujjat húzni vele. Na tegnap jó nap volt és Baron odaadott neki 22o ezer schillinget, hogy vigye a bankba és tegye a kontóra. Nem először küldte így, ennyi pénzzel. A fickó elment, aztán jött is vissza, adott egy cetlit, ami a befizetést igazolta. Zárás előtt még adott neki vagy ötven rongyot, hogy rohanjon, és azt is tegye be, majd otthon odaadja az igazolást, ne menjen vissza az üzletbe. A srác is ott lakott Baron kéglijében. Este megy haza, a srác sehol. Kérdezi a többieket, hogy hol van. Nem tudták, és a cucca is eltűnt. Lenyúlta az egész pénzt, amit odaadott neki! Ajánlották, menjen a rendőrségre és tegyen feljelentést. De aztán el is vetették az ötletet, hiszen feketén melózott az üzletben, mint majdnem mindenki, és a rendőrségen körbe röhögték volna Baront, sőt még neki lett volna problémája. Aztán elkezdtek tanakodni, hogy hova mehetett. Nem kellett, hozzá nagy logó. Megvolt a jegye a kiutazásra Amerikába. Nem szólt senkinek sem, csinált mindent ugyan úgy, mint eddig. Felmarkolta az aznapi bevételt és már este el is repült. Fújhatják szalmaszállal.
– És az a hülye Baron nem nézte meg a bankpapírt a kettő húszról?
– Persze, hogy nem. Pont ezen bukott. Ha megnézi, láthatta volna, hogy egy régi cetlit kicsit megmanipulált a dátumnál.
– Nem semmi, hallod. Ennyi lóvéval aztán egy darabig lesz kitartása az USA–ban. Ügyes gyerek, az biztos. Baron meg megszopta. De tudod mit, Rádaikám? Megérdemelte, azt mondom…
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:59 :: Avi Ben Giora.
