Győri Nagy Attila : átkozott szerelem

egy világháború dúl bennem

sárkányok bombát szórnak

s lángol, pusztul a házak alja

vörös fénytől haldokló falak

a tűz az összeset akarja

menekülne az ember

az átkozott szerelemtől

ettől a felemésztő vörös fénytől

de nem tud

égek, csendben ordítva égek

az égiektől segítséget kérek

hogy megértsem

miért véres szívem, mikor

másé boldogan repes?

miért éget porrá e tűz, mely

másokat annyira szeret?

legyek csak kőszikla

érzéketlen aszfalt

a lenyugvó nap alatt

szétterülve a semmi közepén

kiáltva kis nyugalomért

vagy mégsem?

nem tudom, mi a jobb

a sárkányok tüzes lehelete

vagy a halak sikolya

vágyom rá mi éget

ez a sors fintora

ez a sors kíméletlen

érthetetlen fintora

Legutóbb szerkesztette > Győri Nagy Attila
Szerző Győri Nagy Attila 25 Írás
Győri Nagy Attilának hívnak és bár szívesen bemutatkoznék, de a tükröm még nem felel. Táncoltam már a patással és voltak őszinte imáim. Miután szembeköptem a sötétség urát és remegve becsaptam a pokol kapuját, az utamat egyirányosítottam. Most növesztem a szárnyaimat, hiszen hosszú még az út. Ha gondolod, jöjj velem! Légy hűséges társam vagy csalfa kurvám, kábító heroinom vagy éltető mannám, csak tanítsuk egymást... az életre. önálló köteteim: -Angyalpalánta (versek-2017) -Csak szavak (novellák-2017) -Kisfickó és a mocsárciprus (mese-2019)