Márkus László : Őszi ábránd

 

 

Gesztenyefák övezte
temetőben csendes
áhítat honol.
Senki sem siet,
csupán hervadt
koszorúk és ódon
kripták dohos szaga
gátolhatja szellemünk
szabad csapongását.
Műmárvány sírhely
csorba szegélyén
megülve ábrándozom.
Pár percre elfeledem
vegetáló porhüvelyem
tespedt szorítását,
pille szárnyon
röppentem vissza
gyermekkoromba.
Akkor avarban megbújt
gesztenyét kerestem,
melyek otthon
csikókká, tehénné,
bömbölő oroszlánná
és szelíd zsiráffá
nemesültek…

Gyermekkorom boldog
varázsát messzire
űzte a lélekharang
tompa kondulása.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Márkus László
Szerző Márkus László 88 Írás
Márkus László vagyok. Műszaki értelmiségi. Építőiparban dolgozom, épületgépészettel foglalkozom. Haikukat, tankákat és szsbadverseket írok.