Mióta készülődömünneplőbe öltöztetni magam,s te nem fogható szavakkalörök vasárnapba bújtatsz. Akár egy karcsú félmozdulataz itt maradás könnyű börtönében,tálkányi szívem nemesebb minden úrnál.Nem késik, és nem is múlik egyetlen esőkoppanás kristályfényébentéged szeretni.
…egyik szemem sírt,a másik könnyezett… E selyemfényű ősz kitúrt magányomból, Elmém testemen kívülbolyong, egyre közelebb hozzád.Jövőm kitágul,új távlatok nyílnak.A görbülő térbőlifjúságom százszínű cserepei sosem látott mozaikká nemesülvebukkannak újra fel.Vágyaim élednek,vérem forrón száguldszívemben, miközbenízületeim megsúgják, a lányok kergetése már nem [… Tovább]
