Uram, úgy elhevernék réteden, mert sikolyra fent kés az életem, elég a stigma, nincs hely a bal karon, ujjam végigszalad a sok varraton, – száz halálom fakó fogsorán – s borzol buta dallamot, e vére-buggyant zongorán. Én [… Tovább]
Mindegy, mit gondolok, főleg, mert ára nincs – csak áradása volna. Sajnálok, sírok s néha úgy forrongok mégis, mint a vad. Már nem tudom, az vagyok-e, aki voltam, és képem sincs még arról, majd mivé leszek, de [… Tovább]
Hoff Karl Évgyűrűk. Tegnap Koosán Ildikó fordítása alig hogy április megtelt rügyekkel, tegnap volt, csak tegnap: alig hogy összehúzta fényfüggönyét a nyár, tegnap, épp tegnap: alig szórta be szeptember aranyszíneivel az erdőt, gyűjtött október bogyót, [… Tovább]
Garatra hull az ősi jel… Ahol a resti holdra száll, lipántos csirke álldogál. Garatra hull az ősi jel, részegen nyög és mégse nyel. Liftezik fel, le, gyűl a nyál, tódul, amit a séf ajánl, hatodra oszlik szét a lép, [… Tovább]
