Kép: Vörös Eszter Anna: Mesterséges sötétség Mint feketén fénylő tinta, lopakodva ivódik belém a mesterséges sötétség. Fölöttem tornyosulva bontja, teríti rám oly ördögi mosolyát a szürkület ura. Nem fénylik itt most semmi sem, csak a szeretet [… Tovább]
Ez az írás valójában helyzetjelentésféle… Motorizált jármű lett belőlem, alattam kerekek forognak. Azt hihetnék egybeforrtunk, pedig csak ülök, nem nőttem kényelmi fotelembe. A vezetést egészen objektív okokból átengedem, nem én nyomom a joystickot. Haladunk, s ez komoly haladás. Már [… Tovább]
A költő fiatal korától érzi a fasizmus fenyegetését, ismeri emberellenes ideológiáját. Annak súlyát a személye elleni támadásokban, fenyegetésekben érzi, s a korán jelentkező haláltudatot, halálfélelmet a Fanni iránt érzett szerelmi érzés sem tudja feloldani. 1. Kezdem a cím értelmezésével. [… Tovább]
Átviharzott az irodán. Ezt sokadszor tette meg. Benyitott, berohant, üvöltött egyet, majd kirohant, de ez csak az első felvonás volt, tudtuk mind a hárman. Szemben velem Viola, mellettem Lili, a harmadik sarokban jómagam. Meghökkenve ástuk bele magunkat a papírkötegekbe. Jött [… Tovább]
Hát, ez érthetetlen! Szilvi és Judit gyermekkori jó barátok, felnőtt korukban is fenntartották a barátságukat, bár férjhezmenetelük után elég távol laktak egymástól. Évente legalább egyszer összejöttek, s ilyenkor lelkesen felemlegették együtt töltött gyermekéveiket. Most éppen egy alkalom adódott az [… Tovább]
Új kalandra fel, irány az erdő! A kis Kékbusz izgatottan várta a reggelt, a túrahotel még csendben vigyázta apró vendégei álmát. A személyzet csendesen készült a gyerekek ébredésére. Jó meleg fürdővíz és finom illatos reggeli várt rájuk. Ritka alkalom, [… Tovább]
