Vers

Nyár végi merengés

Pethes Máriának Sárguló falevél ereszkedett vállamra,suttyomban ősz settenkedett nyárunkba.Óvakodva, miként kóbor macska cserkelporban fürdő verebek önfeledt csapatára.Bár enyhébbek a hajnalok, délután mégizzik a lég, amint indul hazafelézsibongva az izzadtságszagú tömeg.Augusztus végén egy padon merengvevetek számot nyarammal, szomorúanlátva, nem váltottam meg [… Tovább]

Vers

Mintha még

    Mintha már álmodtam volna errőla konok szívsajdító csendről,mikor sarkokba bújnak el a fények,s szűkölve reped szét a lélek. Mintha a magány sárrá lennelepelként húzódva szememre,majd lassan befolyna szívembe.Megmentőm mondd, ugyan ki lenne? Később kegyesen elringat az éjfél.Lelkem siklik [… Tovább]

Kisregény

Meggyötört emberek 9.

  John egyedüli jelentkezőként maradt. Egy hathónapos átképzés után kapta meg a munkát. Az első pár hónapban rájött, hogy sokáig ezt nem fogja tudni végezni. Először is idegileg teljesen labilissá vált. Egy olyan félelemérzés uralkodott el rajta, hogy pszichológushoz kellett [… Tovább]

Vers

Öröklét s feltámadás

    Áldást osztani megsüvegelt főknek,-pár szó, lelki vigasz, néma kézjel-megváltás, kegy, kevesek közt többnek,hogy hidd, az öröklétig így érsz el. De megosztani féltérdre rogyottanutolsó leheletedet mással,kiben a lét pislákolva lobban,az már felér a Feltámadással.          

Vers

Talán ahonnan…

      Angyalokkal én nem kacérkodom, kényes, kongó nyűg nekem minek? Hulló csillag ugye nem veszed zokon, de porcelán tested még izzón is rideg.   Rivaldában fürdő ágyatlan ágyasok, Porschen könyökölő lelketlen bájak; nincs kulcsotok hozzám. Zavaros vágyatok hamis [… Tovább]

Vers

Lélekszálon

  Zörgő fényben állok, ömlött csillagodtól boldogan, hosszú-hosszú utamon, melléd bukdácsoltam. Akárhová érek, nélküled nem vagyok, csukott szemmel bámulnak a hűtlen angyalok. Gyémántfagyban,  -mint évmilliárdok hótiszta lehelete- pillanatom lettél, önmagamban kerestelek, aztán mindenkinél… * Befalazottam vagy tollkönnyű táplálék, örök és [… Tovább]