Angyalokkal én nem kacérkodom,
kényes, kongó nyűg nekem minek?
Hulló csillag ugye nem veszed zokon,
de porcelán tested még izzón is rideg.
Rivaldában fürdő ágyatlan ágyasok,
Porschen könyökölő lelketlen bájak;
nincs kulcsotok hozzám. Zavaros vágyatok
hamis lihegéstek már veszettül fájnak.
Állam-emlőn hízott milliós csemeték,
más itt a vágy, más az én álmom.
Odavetett konc, párt-atyus fedezék
mit érhet nyálas dogmaágyon?
Celebek, veletek dugig az élet,
lufi-létetek csak hab, mi elenyész.
Árnyék létet még szükségből se kérek,
a semmi a semmibe úgyis belevész.
Talán ahonnan dallamot leng a szél…
Nagyária, vagy munkadal csupán?
Kínzó szomjam vígesőt ott remél
a kéjsóvár árnyak blöffjei után.
Legutóbbi módosítás: 2015.09.05. @ 16:45 :: KKovácsKároly
