Néha fehér galamb vagyok, a szabadság szárnyaival szelem a szűzies eget. Olykor Isten is velem van, s együtt ringunk a fényekben, amivel a Nap körbe hint. Éjjelente pihengetek öreg fenyő havas ágán, s együtt alszunk a világgal.
Kint felejtett éjszakák nyüszítenek az ajtó előtt, fáradt hangok verdesik hétköznapi szárnyaikat a nyári fákon, feküdj mellém… Szerelem. Tíz lakattal zártam az ajtót. Visszük egymást kéz a kézben, mezítelen… Arcod arcom, szemed tükröm. Én Istenem. Te Istened. Ki mondja meg, [… Tovább]
Szóljon ma erről a szív, míg kenyeret szel a kéz, vajba mártózik a kés. Míg lobog a víz, duruzsolása hozzám beszélő ajkad, törtzöld jázmin ficánkol, úgy lóg zsinóron, bennem rajtam kívül: teámból ki-be száll a halál, miközben fátyolosan hull le [… Tovább]
Ideje van a reggelnek, az ébredő új reménynek, a tisztességes munkának, ím szívből jövő hálának. Ideje van az Istennek, az imára kulcsolt kéznek, friss kenyérnek, bő áldásnak, új életnek, majd halálnak. Fehérnek és feketének, a szivárvány száz színének, [… Tovább]
Előzmény: Bánfi volt felesége pénzt kér a hadnagytól, aki megtagadja. Léna a tükörben megnézi a nyakán tévő sebhelyet, amit magas nyakú blúzzal takar el, felidézi a meggyalázását és megalázását. A zászlósnő megjelenik az átírt jegyzőkönyvvel, de a doktornő ebben a [… Tovább]
(Parafrázis Denise Levertov Titkos ünnep; Szeptember holdja c. versére*) Démoni a bagolyhuhogás A színlelés Újraoltási bizonyítvány nélkül Törhet át most Mindenütt S hogy ügynök-e Vagy hogy van-e A Föld szerelvényre Érvényes helyjegye – Nem kérdezik Ha minden [… Tovább]
SZÜLETÉSED ÖRÖMLÉSE A tanévkezdést nem is hoznám szóba, de hatvanegyszer csöngettek azóta, hogy kiszaladtál boldogan a fényre, s a Nap a szökött sugarat beérte, telt-múlt idő, félig kopott a lábam, mikor sok botlás között rád találtam, én áldottalak útmenti [… Tovább]
