Marthi Anna : Szerelem

Szóljon ma erről a szív, míg

kenyeret szel a kéz, vajba mártózik a kés.

Míg lobog a víz, duruzsolása hozzám

beszélő ajkad, törtzöld jázmin

ficánkol, úgy lóg zsinóron, bennem

rajtam kívül: teámból ki-be száll

a halál, miközben fátyolosan

hull le az álom – kucorból lesz ismét,

gömbölyűből mozgás – hiányod.

És feltérdelek. Kezem zsoltároskönyv

Isten templomában. Végigsimít-e

puha rongy? Belehalni az időbe,

csak azért, mert itt örökkön

életre kelsz,

mikor bátorrá szépül bennünk

a nyugalom.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak