Vers

Őszi dalocska

Még szökken a szöcske a betononeltűnt egy fűcsomóban                   visszatalált az ősz gomolygó felhőrongyokbana Tisza felett párolog a záporbeton          fű              szöcske    [… Tovább]

Vers

Úgy vagyunk már

Úgy vagyunk már, hogy örökül rád hagyottaz isten. Melletted járni tanulok.Fekete éjszakák egymásba nyitott folyosóin a magány továbbcsoszog.  Ezért kellett hát újra megszületnem tűnődő tekinteted fogyatkozó csillagárjában. S gyötrelmek kegyetlen öntudatlansága között oldozó szavadra várni. A nevünk sem fontos,csak ezt a lebegést el ne [… Tovább]

Vers

Kiindulási pont

  Örökös gyanakvó vagyok ( ez már a védjegyem )  analógiákban látom nyomát az igaznak. Vakhit nem hat reám, sokkal inkább az értelem – mivel az elfogadásnak veszélyei vannak.    Tapasztaltam, milyen képlékenyek a határok,  és hogy túlfeszíteni őket sohasem [… Tovább]

Vers

Szakított

    Elolvasom pedig – átsuhanó, megülő, serkentő, fájó és végül könnyedén elengedett – minden gondolatodat. Megtalálom-e vagy olykor átlapozom, ha a kedvem rossz és e labilitásban, pont akkor, magam sem tudom elképzelni, Te azért szeretsz? Hárításaim végül az átlendülésig [… Tovább]

Vers

Nekifeszülve

Úgy igyekezett, hogy segítsen, de leszakadozott az Isten, jaj, annyi névvel, s egy szerepben, a művét leste karba tetten, és mint ki éltet-holtat reszket, új szögre bízta a keresztet, az egyszülöttnek rossz az álma, baj özönlik a Golgotára, és ketten [… Tovább]

Vers

Őszi hangulatok

Tankák Őszi napfénybenlevél töpreng bokor csúcsán,menjen vagy maradjon.Kegyetlen szél dönti elsorsát, mély kútba veti.   *   Őszi pompát húzmagára a vén liget.Ködből int a hárs.Víg madárrajt búcsúztat.Bokrok alján sün matat.   *   Ködbe fullasztottreggel rejti a napot.Seszínű a [… Tovább]