Nap: 2015.09.21.

Úgy vagyunk már, hogy örökül rád hagyottaz isten. Melletted járni tanulok.Fekete éjszakák egymásba nyitott folyosóin a magány továbbcsoszog.  Ezért kellett hát újra megszületnem tűnődő tekinteted fogyatkozó csillagárjában. S gyötrelmek kegyetlen öntudatlansága között oldozó szavadra várni. A nevünk sem fontos,csak ezt a lebegést el ne [… Tovább]

Kamil Franko képe – – – – – – – – – – – – Pár napja olvastam L. S. L. néhány versét. Azt hiszem, akkor eltört bennem valami – és talán rosszul forrt össze…     Ó, hány cafka [… Tovább]

  Örökös gyanakvó vagyok ( ez már a védjegyem )  analógiákban látom nyomát az igaznak. Vakhit nem hat reám, sokkal inkább az értelem – mivel az elfogadásnak veszélyei vannak.    Tapasztaltam, milyen képlékenyek a határok,  és hogy túlfeszíteni őket sohasem [… Tovább]

    Elolvasom pedig – átsuhanó, megülő, serkentő, fájó és végül könnyedén elengedett – minden gondolatodat. Megtalálom-e vagy olykor átlapozom, ha a kedvem rossz és e labilitásban, pont akkor, magam sem tudom elképzelni, Te azért szeretsz? Hárításaim végül az átlendülésig [… Tovább]

Úgy igyekezett, hogy segítsen, de leszakadozott az Isten, jaj, annyi névvel, s egy szerepben, a művét leste karba tetten, és mint ki éltet-holtat reszket, új szögre bízta a keresztet, az egyszülöttnek rossz az álma, baj özönlik a Golgotára, és ketten [… Tovább]