Zajácz Edina : Úgy vagyunk már

Úgy vagyunk már, hogy örökül rád hagyott
az isten. Melletted járni tanulok.
Fekete éjszakák egymásba nyitott 
folyosóin a magány továbbcsoszog. 

Ezért kellett hát újra megszületnem 
tűnődő tekinteted fogyatkozó 
csillagárjában. S gyötrelmek kegyetlen 
öntudatlansága között oldozó

szavadra várni. A nevünk sem fontos,
csak ezt a lebegést el ne veszítsük,
ha közénk férkőznének mutatványos

percek, míg egymás homlokára tűzzük
a mellkasunk kirekesztett félhangos
dobbanásait. Jaj, el ne veszítsük…

Legutóbbi módosítás: 2015.09.21. @ 17:09 :: Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.