Örökös gyanakvó vagyok ( ez már a védjegyem )
analógiákban látom nyomát az igaznak.
Vakhit nem hat reám, sokkal inkább az értelem
– mivel az elfogadásnak veszélyei vannak.
Tapasztaltam, milyen képlékenyek a határok,
és hogy túlfeszíteni őket sohasem szabad,
mert kétes értékű a láz fűtötte hatásfok,
melyben nem heged a régi seb – újra felszakad.
Nem feltétlenül a becstelenség mutatója,
ha bárkiben a vívódó kettősség: lételem.
Egyazon órának lehet ezernyi rugója,
az idő is folyton változhat – de a mérce nem.
Nem érdekel a bőrszíned, se jelkép, se vallás,
ha látom körmeid alatt a véralvadékot
( hogy ki kezdte el, azzal is tele van a padlás )
Csak azt figyelem, merre tartasz és mi a célod.
Az űrlap teteje
Legutóbbi módosítás: 2015.09.21. @ 11:00 :: Schifter Attila
