Schifter Attila : Kiindulási pont

 

Örökös gyanakvó vagyok ( ez már a védjegyem ) 
analógiákban látom nyomát az igaznak.
Vakhit nem hat reám, sokkal inkább az értelem
– mivel az elfogadásnak veszélyei vannak. 

 

Tapasztaltam, milyen képlékenyek a határok, 
és hogy túlfeszíteni őket sohasem szabad,
mert kétes értékű a láz fűtötte hatásfok,
melyben nem heged a régi seb – újra felszakad.

 

Nem feltétlenül a becstelenség mutatója,
ha bárkiben a vívódó kettősség: lételem.
Egyazon órának lehet ezernyi rugója,
az idő is folyton változhat – de a mérce nem. 

 

Nem érdekel a bőrszíned, se jelkép, se vallás,
ha látom körmeid alatt a véralvadékot
( hogy ki kezdte el, azzal is tele van a padlás )
Csak azt figyelem, merre tartasz és mi a célod. 

 

 

 

Az űrlap teteje

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.