Marthi Anna : Szakított

 

 

Elolvasom pedig – átsuhanó, megülő, serkentő, fájó és végül

könnyedén elengedett – minden gondolatodat. Megtalálom-e

vagy olykor átlapozom, ha a kedvem rossz és e labilitásban,

pont akkor, magam sem tudom elképzelni, Te azért szeretsz?

Hárításaim végül az átlendülésig megutaztatják a félelmeket,

megvigasztalódni hozzád jövök úgyis, ha szavadba csomagolt

elgondolás a szakított levéltől a rengetegben eleredt érzelem.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak