Ideje van a reggelnek,
az ébredő új reménynek,
a tisztességes munkának,
ím szívből jövő hálának.
Ideje van az Istennek,
az imára kulcsolt kéznek,
friss kenyérnek, bő áldásnak,
új életnek, majd halálnak.
Fehérnek és feketének,
a szivárvány száz színének,
lágy tavasznak, meleg nyárnak,
gazdag ősznek, téli fagynak.
Kedves szónak, ölelésnek,
bölcsőt ringató mesének,
családnak, igaz barátnak,
nótázásnak, koccintásnak.
Rendelt ideje a könnynek,
sírásnak és nevetésnek,
az egyre mélyülő ráncnak,
ezüstös, bölcs őszhajszálnak.
Akinek már nincs ideje,
talán nem volt boldog sose,
csak a világot hajszolja,
testét-lelkét kiárulja.
Legutóbbi módosítás: 2015.09.11. @ 17:00 :: Thököly Vajk