Fövényi Sándor : Borotvaszélben

Nyomtatás

Uram, úgy elhevernék réteden,

mert sikolyra fent kés az életem,

elég a stigma, nincs hely a bal karon,

ujjam végigszalad a sok varraton,

– száz halálom fakó fogsorán –

s borzol buta dallamot, e vére-buggyant zongorán.

Én másképp látok, másképp ítélek,

más az utam, amin megyek,

szememben sosem kért megváltó fények,

pedig sötétben élek akár a gyűlölet,

jó vagy rossz?

hasadok mint az óceán kérge

mikor a Nap belegurul kékes köldökébe.

Mit tettem eddig, mit nem, kit érdekel,

öreg szívem, acélsarkantyús csillagom,

mely fáradt szikrákat pattintva ég el,

ha dühömbe meghalni hullatom,

jó vagy rossz?

mint esőgöröngy a szárítókötélen,

billegek erre-arra, borotvaszélben.