Ősz

  Szépséged örök, tündéri fény szikrázik hajadon, karcsú testeden csermelyt játszik a vízpermet, ahogy apró patakokban csörgedezik kebled gyönyörű halmai között. Szeplőtelen a lelkem, hisz őszintén szeretlek. Bocsánatos bűn tehát, ha olykor megleslek fürdőzésed közben.   2016.02.20.

„Szívem szakad. Szeretlek…” Fekete virágait bontogatjaa szív mélyén a fájdalom.Űzi, görgeti, hajtjaaz őszi szél a dombokonaz álmokat.    Meglátogatelém áll, éjfél után a végtelen.Átkarol szeliden, lágyan.Keringőt lejt velem fényeken.Tudja hogy mi most a vágyam.  Álmot bocsájt rám, képzelem:még te karod [… Tovább]

Lassan elengedem két kezed.  Magadtól lépsz, mégis féltelek. Tétován, sután, kósza felhő járígy a nyár után.   Totyogva pirinyó lábadon virágba szökkensz az ágakon. Tétován, sután, illatár vonul így a nyár után.   Ma még itt vagy velem picinyem. Hogyha itt hagysz, a Föld felbillen. Tétován, sután, esthajnal jár így [… Tovább]

Fotó: Delacasse Kriszta       Ki siratja meg a fákat, lombjuktól ha válnak? Mulandó a levél, – megannyi fakó remény – vörösen, izzón, sárgán jajdulón szédül le a sárba.   Tudod-e mit rejt a lomb zöldje,a gyengéd ágacska, zsenge [… Tovább]

őszi szelet a zöld lomb hogyan lélegzi be s mondd mennyit szenved a virág míg a hervadás kirág szírmain és levelén s vajon meddig bírom én hogy a bársonyos avar megláncol majd elzavar s szonátája simogat elkerget és hivogat   [… Tovább]

      Sosem kötődtem Párizshoz, pedig lenyűgöző fotókat láttam róla sokszor, sosem rajongtamkörbe fényeit és tegnapig úgy hittem, nem éltem volna benne otthon. Aztán a tegnap éjszakájáte reggel megkönnyezte lelkem, s most úgy érzem, minthogyha titkon megbújt volna bennem. [… Tovább]

    A karma végső lépcsőfokán állok, még érzi pelyhes nyomom a föld, tik-tak, pók szövi szarkaláb hálóját, cigány lányka hosszan jövendölt.   Veszített lelkeim, odaát vártok.   Roskadt ágak vagytok szerte-szét, korhadok én is zúgó szellemerdőn, a szertelen konstans [… Tovább]

  Tankák   Ím, belekaroltmár a holdfény az estbe.Ezüstjét hintia szégyentelen fákra,lehullt ruháik helyett.   *   Párálló, selymesfény dajkálja a lágyanringó csónakot.Az őszi csendet ritkántöri meg egy fakopáncs.   *   Bölcs a természet.Nem potyára pingáljaa vizet, eget.A táj [… Tovább]

ŐSZKE   Míg bámulta a fél-fátyolnyi kék, a fák szemérmes, őszi sztriptízét, az ősz sóhajtott még egy gyermekit, lelassította barna lépteit, a föld örülte, ahogy ráhasal, a sárga bőrű, süppedő avar, s az elnyújtózó világ szélinél, épp útra öltözött a [… Tovább]

    Gondolkodom, hinnem kellene még valamiben, hívnak őszi egek, párás, kék messzeségek. Még nem mehetek, kevés a redő homlokomon, csak gondolkodom: az óra, ha visszafelé járna…   Hitem s az örök-szépek észrevétlen elmúltak. Már őszi virágok nyílnak, szél zilálja [… Tovább]

Őszidő           Koosán Ildikó    illattal, színnel telített őszben esővert lombok haldokolnak; pajzán- meztelen hovatovább, s ködbezártan ébred a holnap;   szűk horizontba szürkül a távol, fényes-barna gesztenye koppan, csipkebogyó tüzel a tájba, száraz ág-bogok félig fagyottan [… Tovább]

Festmény: Árvai Márta – Őszi erdő Óbányán     nekem a fák jutottaka bokrokaz erdő szelídsége az emberi beszédet nem beszélem a valóságot máshogy álmodtam,éltem hatalmasnak láttam álmaimatés közben megriadtamlámpát oltottamés itt maradtam egymagamban és hiába kerestelekte nem kerestélitt hagytad [… Tovább]

Fotó: web – ősz az erdőben       Meleg színeivel vidítja  lelkemet az őszi táj.. Pirosak és sárgák és zöldek  megkapó kavalkádjában  megbújnak még a gombák, inyenc falatjául szolgálva  vadmalacnak, borznak. Tovatűnt a szinpompás nyár.  Illatos, harsányhangú világát  ködös [… Tovább]

Pyramidenkogel*              Koosán Ildikó   Szélcsendes páravölgy, csúcsig felkúszó őszidő, nyárutánzó fények;   pulzáló melegben napsütött-sárga lombfolyam csordul tetőzve túl a délutáni tájon;   – lobogó rőzseláng-   perzsel, elámít; egy pillanat is számít, védhetetlen a kitárulkozás:   kilátón túli [… Tovább]

Ne vonzz, ne hívj szerelmi szenvedély, fülembe cseng a hangod színe még. Nekem mesél e dal, szívembe ég, a holdsugár kísér utamra most.   Ha híven őrizem szemed színét, varázsa mindörökre megmarad.  Miért szitál, ködöl reám a vágy, ha méla [… Tovább]

Éjszaka megint itt járt a fűfestő, reggelre bocitarkás lett a gyep. Nem sikerült meglesnem, halkan dolgozik – fel nem ébredek. Nagyobb területen alkotott, mint tegnap éjjel, akkor még csak ímmel-ámmal pingált, de persze újra a fák ágain ugrált. Szinte minden [… Tovább]

Csak úgy egymagamba csöndesen,  kéz-kézben távolabb szakadok, a búcsúkat ki tartja számon, tán a kora őszi lombsorok.    Az út mellett nyugtalan tócsasugár, finom fénye szövetkezett az éggel, de holnap elmossa egy füstölgő ár, s a horizont közben jajveszékel.    [… Tovább]