Ács RIchárd : szólíts meg

Festmény: Árvai Márta – Őszi erdő Óbányán

 

 

nekem a fák jutottak
a bokrok
az erdő szelídsége

az emberi beszédet nem beszélem

a valóságot máshogy álmodtam,
éltem

hatalmasnak láttam álmaimat
és közben megriadtam
lámpát oltottam
és itt maradtam egymagamban

és hiába kerestelek
te nem kerestél
itt hagytad a magányt
én fejre
te talpra estél

nekem a fák jutottak
a bokrok
az erdő szelídsége

az ég a csillagok
úgy ülök le közétek
mint aki ragyog
ne félj
elfogyni nem fogok

szeretnék látszani
meghallják a szavam
de én a víz alá
lenyomom saját magam

de enyém a mező
minden szépségével
és bánatával
enyém az erdő
minden szálfájával

és ha majd keresel
emeld fel a követ
a fát
én ott leszek
szólíts meg
hátha segíthetek

Legutóbb szerkesztette - Ács RIchárd
Szerző Ács RIchárd 79 Írás
1989 január 22 én születtem Budapesten,zsenge koromban úgy tizenhét tizennyolc évesen azt hittem tudok verset írni mára már rájöttem hogy ez nem igez