Vers

Avarropogás

Saját fotó     Egy sápadt levél az elmúlás elől reszketve keres vállamon vigaszt… A hervadás fáj, ha megcsíp a dér,és az elmúlás szele kacagvabelecsap tenyerembe… Csonka szárnyaimon fakul a fény,sápad a hold.Hol vagytok nyári napok? A kölcsön kapott idő szűkre szabott…Mennyit ad [… Tovább]

Kisregény

Krisztina – 8.rész.

  Az új reménység szinte szárnyakat adott neki, ahogy ment a lépcsőn lefelé. Csak a kocsiban ülve nézett az órájára — „mindjárt fél öt”. Most jutott csak eszébe, hogy meghívta Szabinát. Kapkodva vezetett, a szokásosnál gyorsabban, majdnem belement a pirosba [… Tovább]

Vers

Dum spiro, spero

    Karcos szél hajt súlyos fellegeket. Bőrig ázva baktatok. Csóróként ugyan,  de lelkem szárnyal,   így fentről szemlélhetek modern bálványokat, kiknek örömmel áldoz e botor kor pénzt és drága időt.   Eközben megdőlt eszméken,  dicső vagy dicstelen múltunk  lassan [… Tovább]

Vers

szólíts meg

Festmény: Árvai Márta – Őszi erdő Óbányán     nekem a fák jutottaka bokrokaz erdő szelídsége az emberi beszédet nem beszélem a valóságot máshogy álmodtam,éltem hatalmasnak láttam álmaimatés közben megriadtamlámpát oltottamés itt maradtam egymagamban és hiába kerestelekte nem kerestélitt hagytad [… Tovább]

Vers

Ablak

    Letagadott napok után hajnalok sorra-sorra mögöttem. Hinni mertelek… A fűtött holnaputánok sokáig messze homályultak, szinte  engesztelhetetlenül távolra. Legfőbb ablakom vagy, kitárt menedék, szikla alá épített lélek-lak.