Vers

Gondosan, zsigerből mégis

Megjelent más versemmel együtt az Ezredvég 2015. szeptember-októberi számában. Koosán Ildikó   Gondosan, zsigerből mégis           Konczek József  új verseskötetét olvasva      Cseveg, csattog, dörög, simogat, vidámít; láttatja szavak áradatában a jelent,  a holtakat, egy fél papucs pasztellképét, [… Tovább]

Vers

Mazsolavers

  Imádom a jó mazsolát a madártejben, kalácsban ínyemhez, mint selyembrokát hozzásimulva, oly lágyan kényezteti bimbóimat ( már, úgy értem: az ízlelőt ) hangulatomra is kihat este, reggel meg délelőtt.   Ámde, aki megalkotja e finomságokat nekem, számára a jó [… Tovább]

Vers

Egy borbarát balladája

  Rossz korban születtem,mert ritka a csoda,nincs hitem, reményem, csak kudarcok sora.Mindent, mi jó voltrégesrég feledvevedelem a rossz bort. Jövőm elől futni sehová sem lehet, utamról letérni ily gyáván nem merek. Idegen emberek,gyakran megbámulnak mikor kezem remegs fetrengek a porban. [… Tovább]

Vers

Leskődő csönd

    leült közénk a némaságnéztük a tengert órákon áthallgattunk hosszanamíg a víz fölöttfátyol-fénnyel ránk köszöntaz ébredő nap a lehajló ég alattidőtlenségbe költözöttvelünk a csönda fodrozó víz fölötteltévedt dallamotsodort felénk a szél megtört a csendvarázsfölöttünk lángolásvakító hajnalfény derültfélszegen dalra kélt [… Tovább]

Vers

Szívzörej

Valami hangosan zörög idebent, remegés rázza szikkadt, koravén lelkemet.   Talán a szívem nem bírja, az eszeveszett rohanást, amint utánad loholok.   Valami hangosan zörög idebent, pedig nincs itt most semmi remény, se válaszok.   Mosolyod már csak halovány árnyként [… Tovább]

Vers

Ősz – apacs

Az ostorlámpa-fény lecsorog, hervad a Nyár alatta.       Az ostorlámpa-fény lecsorog, hervad a Nyár alatta. Még bő szoknyában ott kuporog, de háta hideg fémnek feszül, szíveket koldul a marka.   Vörösre szívott juharok, szilfák levele alél földre. Pőrén [… Tovább]

Vers

Kerestelek

Volt hóbortoknak vége, miért hittem azt, szexepilt rajzol Isten kedvesem péniszére? Zár a bazár, s mit úton-útfélen kerestem, és megtalálni magamban is igyekeztem, elsodródott pokol fele. Rájöttem, annyit érek a szexualitásban, amennyit fogtad kezem. Amennyit halvány rózsaszínű ajak mond, a [… Tovább]

vegyes

Dióverő ősz

    őszi szél tombol dióverő bot henyél két rozsdás kampón * dióhullásban tulipánfám még őrzi dús lombját zöldnek * rőzselángok közt sül kosárnyi padlizsán lesz mit hámoznom

Vers

A FEKETE BÁRÁNY

M. Laurens A FEKETE BÁRÁNY homo sacra res homini     Birkanyáj téblábol a rét füvében, Juhásza bajszán konyul már a mélabú, Ott ballag egymagában kint a szélen A fekete bárány, mint élő vértanú. A többség a kolomphangtól bódultan, Bambán [… Tovább]

Vers

Vöröshagyma

A gömbnyi testbe lett beletekerve a vöröshagyma csiperésző lelke, ha vágod, szeled ördöngösen támad a szemed hunyorgató hártyájának, a levegőben légiesen könnyed, de nagy csöppökre fakasztja a könnyed, az utazót is megríkatta párszor, míg idekerült Közép-Ázsiából, és szinte minden étel [… Tovább]