leült közénk a némaság
néztük a tengert órákon át
hallgattunk hosszan
amíg a víz fölött
fátyol-fénnyel ránk köszönt
az ébredő nap
a lehajló ég alatt
időtlenségbe költözött
velünk a csönd
a fodrozó víz fölött
eltévedt dallamot
sodort felénk a szél
megtört a csendvarázs
fölöttünk lángolás
vakító hajnalfény derült
félszegen dalra kélt szívünk
boldogan táncra kelt
velünk a régi nyár
súlytalan álmodás
valóságos varázs
különös szárnyalás
a parti homokon
szerelmes-fiatalon
táncolt velünk a fény
körben a víz fölött
tükröző nap mögött
titokban elbújt
majd megszökött
a leskődő csönd
Legutóbbi módosítás: 2015.10.01. @ 17:20 :: Gősi Vali
