Valami hangosan zörög
idebent, remegés rázza
szikkadt, koravén lelkemet.
Talán a szívem nem bírja,
az eszeveszett rohanást,
amint utánad loholok.
Valami hangosan zörög
idebent, pedig nincs itt most
semmi remény, se válaszok.
Mosolyod már csak halovány
árnyként lebeg szemem előtt,
s a könnyem az avarba hull.
Valami hangosan zörög
idebent, s én megadóan,
csendben tűröm hiányodat.
Legutóbbi módosítás: 2015.10.01. @ 17:08 :: Nagygyörgy Erzsébet
