Ki megveti lábát – úgy hagy engem – már az ésszerűség határán elbotolni. Ki feloldaná bennem a hallgatást néhanap, máskor sehogy; gátakat emelek. Ki belefércelte a nyakamba magát, néhány odaadó, bóknyi, csókos szavával. Bár engem enne a bú [… Tovább]
Elmémből érdesen jönnek a szavak, vagy én teszem – szűrőtlen alak, durva hang – hogy ami jő – közöm se legyen hozzá, csodáljam, mint egy barnult ikonosztáz füstmázolta szentjeit – foltos szavaim, mik képet töltenek félve az űrtől, telebeszélik az [… Tovább]
tekintettel a 7torony est előtti városnéző sétára. Ha a Gyenes térre értek, tudjátok történetét. Tisztöltetöm kendöt, Jucus néném! Ha má úgy bévetődtem Köcskemét városába, há, ne higgye ám, hogy úgy gyüttem ki belőle, mint hülyegyerök a kukoricásbó! Ganajosan, me [… Tovább]
tízig számolokmindenki bújjon elvalaki leverte az estéta csillagokaz ágy alá gurultak el tízig számolok mindenki bújjon elszekrénybena kabát melléa Napot rejtettem el tízig számolokmindenki bújjon elfelkapcsoltam a Holdata pizsamádaz álmaidért felel három kettő egyaki bújt aki [… Tovább]
