Hol volt, hol nem volt, fenn a magas égben, egy sötét nagy felhőben élt a kicsi esőcsepp. Nagyon erősnek képzelte magát, amikor letekintett a földre. Onnan fentről minden olyan aprónak tűnt. A házak, a fák és az emberek, mind-mind [… Tovább]
A varjak mint súlytalan gyászfátylak vitorláznak a hallgatag fellegekbe burkolózott égen, megsiratva minden elmúlást, amiért oly’ kár, s nem kérdik, emelt fővel miért maradtál térden? Penészvirágba borulnak mályvaszín érzések, szenvtelen zöldek terülnek megszállóként fölénk ( hittelen tiltakozásokon átlépve flegmán ) [… Tovább]
Eső szitál, levelet sodor a szél, lassan, keringve sáros földet ér. Gerincét súlyos léptek roppantják. Gyorsan halad az idő, lapozza a hónapok naptárát, szeme meg-megáll, messze nézeget. Október vége felé gyertyát gyújt, látni akarja a kopár [… Tovább]
Talán te bennem elhiszed: a testem is ragyog, a jelen foszlik, az idő adni fog. Menj, szeress, visszajössz-e? Újra rám billogozza sorsom, szétfolyás után zöröghet is a csontom akár, lesz még olyan délután, mikor szeretni, csábítón tiszta arccal, [… Tovább]
Fehér tollak, puha szárnyak fejem körül a tükörben. Borotvahab- felhő felett gyönyörködök angyalkörben. Tükröm pördül, fordul egyre, szögletesből vált kerekre. Pörgés megáll, tükör vissza, körkerekből szögletesre. Fejem főlött, fülem mögött mosolythozók üdvserege. Egyikük nyúl ingem alá, ismerős a [… Tovább]
József Attila: Születésnapomra című verse alapján. Hatvankét éves lettem én.Mögöttem maradt sok keménynapom.Hagyom. A nyári nap ha simogat,foltos szeplőket hívogat,van ámragyám. Ha ősz táncol a lombokon,kabátom állig gombolom,vacoga fog. S a télnek jeges ujjai,didergő lelkem húrjai,rideg-hideg. [… Tovább]
Rossz kabátú felhők sodródnak kevélyen.Lám, nyakon öntenekegy felöltőjét otthonfeledő kispapot, ki misére sietéppen, át a parkon,zsindelyes tornyú, ódon templomába. Nedvesen is bátranbóklászik sünkoma,pedig nem otthonae ritkás orgona. A mise végéreelfutott a zápor. Felszárad a park is, kispapunk már [… Tovább]
