Vers

Eső mosta nyomok

  A  varjak mint  súlytalan  gyászfátylak  vitorláznak a  hallgatag  fellegekbe  burkolózott  égen, megsiratva  minden  elmúlást,  amiért  oly’  kár,  s  nem  kérdik,  emelt  fővel  miért  maradtál  térden?    Penészvirágba  borulnak  mályvaszín  érzések,  szenvtelen  zöldek  terülnek  megszállóként  fölénk  ( hittelen  tiltakozásokon  átlépve  flegmán )  [… Tovább]

Vers

Az idő

    Eső szitál, levelet sodor a szél, lassan, keringve sáros földet ér. Gerincét súlyos léptek roppantják.   Gyorsan halad az idő, lapozza a hónapok naptárát, szeme meg-megáll, messze nézeget.   Október vége felé gyertyát gyújt, látni akarja a kopár [… Tovább]

Vers

Szétfolyás

    Talán te bennem elhiszed: a testem is ragyog, a jelen foszlik, az idő adni fog. Menj, szeress, visszajössz-e? Újra rám billogozza sorsom, szétfolyás után zöröghet is a csontom akár, lesz még olyan délután, mikor szeretni, csábítón tiszta arccal, [… Tovább]

Vers

Angyalkör

Fehér tollak, puha szárnyak fejem körül  a tükörben. Borotvahab- felhő felett gyönyörködök angyalkörben.   Tükröm pördül,  fordul egyre, szögletesből  vált kerekre. Pörgés megáll, tükör vissza, körkerekből  szögletesre.   Fejem főlött, fülem mögött mosolythozók üdvserege. Egyikük nyúl  ingem alá, ismerős a  [… Tovább]

Vers

Hazudsz

József Attila: Születésnapomra című verse alapján.         Hatvankét éves lettem én.Mögöttem maradt sok keménynapom.Hagyom. A nyári nap ha simogat,foltos szeplőket hívogat,van ámragyám. Ha ősz táncol a lombokon,kabátom állig gombolom,vacoga fog. S a télnek jeges ujjai,didergő lelkem húrjai,rideg-hideg. [… Tovább]

Vers

Futózápor

    Rossz kabátú felhők sodródnak kevélyen.Lám, nyakon öntenekegy felöltőjét otthonfeledő kispapot, ki misére sietéppen, át a parkon,zsindelyes tornyú, ódon templomába. Nedvesen is bátranbóklászik sünkoma,pedig nem otthonae ritkás orgona. A mise végéreelfutott a zápor. Felszárad a park is, kispapunk már [… Tovább]