Fehér tollak,
puha szárnyak
fejem körül
a tükörben.
Borotvahab-
felhő felett
gyönyörködök
angyalkörben.
Tükröm pördül,
fordul egyre,
szögletesből
vált kerekre.
Pörgés megáll,
tükör vissza,
körkerekből
szögletesre.
Fejem főlött,
fülem mögött
mosolythozók
üdvserege.
Egyikük nyúl
ingem alá,
ismerős a
kéz melege!
Mind, úgy rémlik,
valóság volt,
tegnapelőtt?
Ezer éve?
A pillanat,
ami elmúlt,
talonba van
csupán téve.
Pillanatnyi
gyengeségnek
éles véget
vet borotva.
Lenne vajon
angyali kör,
ha férfidísz
szál se volna?
Legutóbbi módosítás: 2015.10.04. @ 13:21 :: dudás sándor
