M. Laurens : A FEKETE BÁRÁNY

M. Laurens
A FEKETE BÁRÁNY
homo sacra res homini
   
Birkanyáj téblábol a rét füvében,
Juhásza bajszán konyul már a mélabú,
Ott ballag egymagában kint a szélen
A fekete bárány, mint élő vértanú.

A többség a kolomphangtól bódultan,
Bambán bégetve, birkaként vigyorog. Sőt!
Némely szerelem után epekedve,
Bundája nélkül látja már a birkanőt.

Kalapon divatjamúlt kócsagforgó,
Fű rágva tekinget nyugatra sok golyhó,
És tompa agyával bárgyún bólogat.

A fekete bárány távol maradva,
Némán áll, hazájától is elszakadva:
Nem béget, nem kerget többé álmokat.
Pest-Buda, 2015. szeptember 18.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 223 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )