Schifter Attila : Mazsolavers

 

Imádom a jó mazsolát

a madártejben, kalácsban

ínyemhez, mint selyembrokát

hozzásimulva, oly lágyan

kényezteti bimbóimat

( már, úgy értem: az ízlelőt )

hangulatomra is kihat

este, reggel meg délelőtt.

 

Ámde, aki megalkotja

e finomságokat nekem,

számára a jó mazsola

még  nyomokban is gyötrelem.

Ilyenkor már gyanakodok

és felmerül bennem megint:

egyáltalában, rokonok

volnánk mi ketten, vér szerint?

 

Inkább el is bujdokolok,

magába zár a szuterén,

békén hagy barát ‘s rokonok

( ott lehetek csak szuverén )

mazsolaolaj – készletem

lelket önt belém bármikor,

a befolyása végtelen

–  reményt ad pár flaskányi bor.

 

Felködlik bennem a végzet:

a jövőm egy mazsolalány,

aki elragad ( mint férjet )

Ámor szüreti fogatán,

‘s az élet habos oldalán

együtt szemezgetünk tovább:

édeskettesben megosztanánk

madártejünk, mi, mazsolák.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.10.01. @ 18:01 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.