Böröczki Mihály - Mityka : Vöröshagyma

A gömbnyi testbe lett beletekerve
a vöröshagyma csiperésző lelke,
ha vágod, szeled ördöngösen támad
a szemed hunyorgató hártyájának,
a levegőben légiesen könnyed,
de nagy csöppökre fakasztja a könnyed,
az utazót is megríkatta párszor,
míg idekerült Közép-Ázsiából,
és szinte minden étel kért belőle,
jó sütve, nyersen, levesekbe főve,
két ujjba csípve igazult a szájhoz,
s a vágyakozó füstölt szalonnához,
és csípett és mart, ám a szedte-vette,
a falatokat megízesítette,
a harci mámort rostjaiba szőtte,

így kór-baj messzi menekült előle,
s ha ide illatul a gyerekkorból,
a zsíros kenyér kiszalad a porból,
jaj, nagy betyár, s ha összejön a késsel,
már fölteszi a két kezét az étel.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.