Lengyel Joli : Őszi pillanatkép

*

 

Lépéseim hangját elnyeli az avar…

Csend van körülöttem, semmi nem zavar.

Sűrű erdőben, a ritkult lombok alatt,

az őszi szél sárgult leveleket hullat.

Egyre vastagabb lesz a levéltakaró,

rozsdásbarna színével, szemet nyugtató.

Még vannak virágok, nézegetem őket.

– Mily csodás világot alkot a természet.

Törékeny a szirmuk, vékony, mint a hártya,

a szél fuvallata, meghajtja, tépázza.

Még sincs sérülése, már újra díszeleg,

egyenes szárán, egy kicsit még remeg…

Ágak között benéz a bágyadt nap fénye,

Aranyköddel veszi körül, ő az erdő éke.

Csak csodálom, s gyönyörködöm benne…

 

2006-11-02

Legutóbb szerkesztette - Lengyel Joli
Szerző Lengyel Joli 27 Írás
Nevem: Vargáné Lengyel Jolán 45 szó magamról Életem delén már túl vagyok. Jó Anyám, ki szült, rég elbúcsúzott. Apám erős keze is már felhőket simít, két szép gyermekem rám féltőn tekint. Lányom nyíló rózsa, fiam jegenye, két kis unokám az életem ege. Egyedül élek: lélekben gazdagon. Az Ő szeretetük: ez legfőbb vagyonom.