Meleg színeivel vidítja
lelkemet az őszi táj..
Pirosak és sárgák és zöldek
megkapó kavalkádjában
megbújnak még a gombák,
inyenc falatjául szolgálva
vadmalacnak, borznak.
Tovatűnt a szinpompás nyár.
Illatos, harsányhangú világát
ködös reggelek váltották,
melyeken a derengő napfény
érdekes fantomképeket vetít.
A nyiladékra pompás testű
gím bika lép ki, óvatosan,
riadozva kémlel körül,
pedig rá már a jövő őszig
puskát nem foghat senki.
Csend karolja át a völgyet,
csak a benne futó patak fecseg.
Szalamandrák, gőték és békák
már eltüntek gyöngyöző vizéből,
rejtekükön új tavaszra várnak.
Fürge mókusok motoznak a fákon,
serényen készülve a mogorva télre.
Lehullt tobozokban a jövő rejlik,
őzsuták és szarvastehenek testében
új élet sarjad, a rügyek jelre várnak.
A természet homokórája átfordul,
merengése újra zsibongásba csap.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Márkus László
