kevés a remény
sorvadó tagok
hiába ősz
és hűvösebb idő
nem segít ima
Isten nem figyel
kit érdekel
ha eggyel több halott
Szilágyi Erzsébet : őszi gondolat
2019.09.24.
Szilágyi Erzsébet
Vers
16
Szerző Szilágyi Erzsébet
230 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.
Hasonló írások
Vers
Szeptember
2014.09.01.
Koosán Ildikó
Vers
8
Elolvasta:
41
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Szeptember
Koosán Ildikó
elért az ősz, a sár, ma köd szitál,
kabát kell; mi mást tehet, elkopott
nyári szlengeket kínál hitelbe még
a szél; cseppfolyós szürke hangulat
mint bogáncs ragad belénk; mély-
repülés; nyarunk nyakába állt a kés
így vérzik el, szétfröcskölt foltjait
világnak, léleknek télig viselni kell.
2014. szeptember 1.
Vers
A csütörtök
2019.07.29.
M. Fehérvári Judit
Vers
8
Elolvasta:
268
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
El kellett volna veszítenem e napot,
hogy élve maradj…
Meg kellett volna tartanom
az összes többit, mert rád hasonlítottak.
Nem lett volna szabad elveszítenem a szerdát,
mert így közöttünk a valóság és a semmi mezején,
ahol a képzelet is szélként nyargal,
felejtésből ácsolok hidakat,
elfeledett nyelvekből olvasok rád vajákos igéket.
Jégbe fagyott holt levél arcod mégis messziről világít,
s szobámban már a tenger morajlik.
A hely, ahol ültél, egybehömpölyög festményeid színeivel,
minden kitágul, hogy ismét képekké legyen.
Ilyen szigetekről álmodtál, s érezted, tudnál röpülni,
halálfejeket szögeztél gyönge testedbe, s egészen
a Napig hagytad szárnyalni tested nedveit,
s már nem tudtad fölitatni az agyadban
egyre tomboló fortissimo jajokat…
És későn döbbentél arra, hogy, ha lelked
sirállyá lesz is, tested azért itt marad,
melyet az agyhártyagyulladásod miatt
érintenünk sem volt szabad.
M. Fehérvári Judit
Vers
Tündetavasz
2019.05.30.
Vaskó Ági
Vers
15
Elolvasta:
364
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Kertek alján tündetavasz lépked,
lábnyomában ledér krókuszok
ringatják a sárgát, lilát, kéket,
s élvezik, hogy virág Vénuszok.
Félszeg rüggyel nyújtózik a barka,
bolyhosodnak a kis pamacsok,
szerelemről cserreg a vén szarka,
nevetnek rajt veréb kamaszok.
Sarjadó fű kék ibolyát bújtat,
kacér szellő táncolna vele,
de lám az ifjú két kör után fújtat-
hiába volt önzetlen kegye.
Pőre fákat üde napfény csókol,
csipkét nyílnak, fehér vágyruhát,
szépségüknek szorgos méhraj bókol,
míg bejárják szirmuk zegzugát.
Kertek alján tündetavasz lépked,
hajfürtjében színes pántlika,
lábnyomában új tavaszom éled,
lángoló nyár, cirmos dália.