Szabó Edit Irma : Kőszívű évek

2007 március 28, szerda, 18:40

Szálltam szárnyaló nap magasában,

Poklok bugyrába is becsapódtam.

Jég-harapásod fagy-sebet ejtett,

Zúzmara-csipke arcomra dermedt.

Nevető-ráncom mélyülő árka,

Tévútra jutott érzés csapdája.

Ádáz csatázás, néma szenvedély,

Fullasztó légszomj, szorító páncél.

Kiszáradt torkom sóbarlang mélye,

Halkuló hangom szűkülő rése.

Gyötörtek gyakran kőszívű évek,

Fél-szenvedések remekbe véstek.

Könnypermet-létem könyörög érted,

Örök nirvána egére téved.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Szabó Edit Irma

Szerző Szabó Edit Irma 58 Írás
Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, amely alkalmas a belső világom kifejezésére. a belső békém, harmóniám megteremtésére. Egy menekülési útvonal a rohanó mindennapok feszítő világában, amely során képes vagyok megállni, s a versírással kikapcsolódni.