A zálogház egy árnyékos sikátorban húzodott meg, valahol félúton a közeli biztosítópalota és a fehérre meszelt templom között. A szerény küls? ellenére remekül ment az üzlet, divatosan borostás negyvenes tuljadonosa elégedetten dörzsölhette a markát. A betéved?t mégis azonnal elfogta egy [… Tovább]
Nagy, szögletes pohár, benne aranysága lévelEgyütt úszik a gondolat, körbe-körbe a jéggel Korty a füstíz? ned?b?l… Kesernyés, mint az életEgyszer magasan, aztán zuhanás…mindig a két véglet „Sosem lesz vége… sosem lesz vége " vicsorogja négy helyr?l Hobó De [… Tovább]
Csak a hold lát, ha szívemben fájó kétség ülSötét éjen át, arcomon keserű könny gördülNeki suttogom el, szívemben mekkora a lázS ő álmatlan és álmokkal teli éjemre vigyáz Lelkem lázas sebein lágy szellővel enyhítSötétség árnyai ellen menydörgő vihart szítLehunyt [… Tovább]
Ccc, halotta Déa. Az apukájára nézett, és az arcán újra azt a fintort látta, mintha furcsát szagolt volna. Valami még mindig nem stimmelt. Megvakarta a fejét a távirányítóval, Déának megtetszett a mozdulat, utánozta, azonban ő a kezében lévő fogkefét használta, [… Tovább]
– régi családi mese – * A vasárnapi ebéd mindig esemény számba ment. Ilyenkor, aki csak tehette megtisztelte jelenlétével a családi asztalt. Még Józsi is feljött vidékről, ahol gazdálkodott. Az asztalfőn ült nagyapa, teljes táblabírói mivoltában. Gyermekei, unokái [… Tovább]
