Felhasználói fiók

Csak a hold lát, ha szívemben fájó kétség ül
Sötét éjen át, arcomon keserű könny gördül
Neki suttogom el, szívemben mekkora a láz
S ő álmatlan és álmokkal teli éjemre vigyáz

Lelkem lázas sebein lágy szellővel enyhít
Sötétség árnyai ellen menydörgő vihart szít
Lehunyt szemem cseppjeikor csak ott lehet
Tudja, az emberek bűnei ellen ő nem tehet

Sorsom zúgó folyamában nem merülhet el
Vad habok fodrában küzdenem egyedül kell
Így lehet felhőtlen életem minden napszaka
Hogy békém megleljen, óh add meg éjszaka!