Szalay Sándor : Mesék az időrésből – Apa

Ccc, halotta Déa. Az apukájára nézett, és az arcán újra azt a fintort látta, mintha furcsát szagolt volna. Valami még mindig nem stimmelt. Megvakarta a fejét a távirányítóval, Déának megtetszett a mozdulat, utánozta, azonban ő a kezében lévő fogkefét használta, amit?l aztán kellőképpen fogkrémes lett a haja.

 

Déa az ajtórésen át bekukucskált a nappaliba. Az apukája a nagy fekete pamlagon ült, szemben a tévével. Egy alkoholmentes sört kortyolgatott. A televízió fénye kékbe borította a sötét szobát. Déa összerezzent amikor felhangzott a színes magazinműsor harsány szignálja, de csendben maradt.

 

A rendőrök filmekbe ill? autós üldözés során lekapcsolták a bankrablót, majd boldogan mosolyogtak a kamerákba.

A rocksztár pucérra vetkőzött egy sajtótájékoztatón, ezzel még feljebb kúszott a tinédzserek véleményére alapozott népszerűségi listán.

A hőség szinte elviselhetetlenné tette az életet a nagyváros aszfaltján, kiszáradtak a parkok fái, leapadtak a szökőkutak mesterséges tavai.

A rémes vonatszerencsétlenség egyetlen túlélője, egy amputált kisfiú megkapta a javára kiirt jótékonysági gyűjtésre összegyűlt pénzt, és az első bankjegyeket a figyelő kamerák előtt fagyira költötte.

Az anonim alkoholisták ismét pozitívan nyilatkoztak Zummi, a hajdan volt, legendás bohóc hozzáállásáról.

Az üdítőreklámban a naplementével a háttérben, a fiú végül megcsókolta a lányt.

 

Déa látta, hogy az apukája elfintorodik. Látszott rajta, hogy arra gondol, valami nem stimmel. Déa ismerte ezt a fintort. Az apukája néhányszor megforgatta a kezében a távkapcsolót, mint a cowboy-ok a hatlövetűt, majd hirtelen kinyújtotta a karját, és erélyes mozdulattal csatornát váltott. Déa most nem ijedt meg a harsány szignáltól.

 

A rendőrök filmekbe illő autós üldözés során lekapcsolták a bankrablót, majd zavarodottan néztek a   kamerákba, miközben megbilincselték a hetvenhárom éves nénikét.

A rocksztár pucérra vetkőzött egy sajtótájékoztatón, mire az összes újságíró legyintett, és kivonult a teremből a sajtótájékoztatók történelmében először. Hosszú képsorok mutatták, ahogy a rocksztár rajongói elégetik a pentagrammjaikat és egyenkardigánban, egymást kézen fogva bevonulnak a vasárnapi misére.

Amikor a hőség már elviselhetetlenné vált a nagyváros aszfaltján, az izzadó időjós mögött egy fiatal lány hirtelen ledobta magáról a topot, vihart generálva ezzel, amely félmeztelen embereket hagyott maga után, a metróban, az irodákban, a bevásárlóközpontokban és a tévében.

A rémes vonatszerencsétlenség egyetlen túlélője, egy amputált kisfiú megkapta a javára kiirt jótékonysági gyűjtésre összegyűlt pénzt, az első bankjegyeket a figyelő kamerák előtt fagylaltra költötte, és olyan mohón látott neki, hogy egy egész gombóc az ingére pottyant. Ezen aztán mindenki jót nevetett.

Zumi, a hajdan volt, legendás bohóc mosolyogva nyilatkozott arról, miért hagyta ott az anonim alkoholistákat, mondván: ezt a társaságot nem lehet józanon elviselni.

Az üdítőreklámban egy elefánttal a háttérben, a fiú végül megcsókolta a lányt.

 

Ccc, halotta Déa. Az apukájára nézett, és az arcán újra azt a fintort látta, mintha furcsát szagolt volna. Valami még mindig nem stimmelt. Megvakarta a fejét a távirányítóval, Déának megtetszett a mozdulat, utánozta, azonban ő a kezében lévő fogkefét használta, amitől aztán kell?képpen fogkrémes lett a haja. Az apukája ismét csatornát váltott. Ismer?s szignál hangzott, Déa nagyon halkan dúdolta is egy másodpercig, azután a szájára tapasztotta a kezét, és behúzta a nyakát. Az apukája nem hallotta meg.

 

A rendőrök filmekbe illő autós üldözés során végigűzték a bankrablót a városon, aki sarokba szorított állatként egyszercsak szembefordult üldözőivel a belváros forgatagában. Tizenöt járókel?, hat rend?r és a bankrabló halálos sérüléseket szenvedtek.

A rocksztár t?le szokatlan módon csendesen hallgatta végig az újságírók kérdéseit, halkan válaszolgatott, majd egy különösen provokatív kérdés után a csizmája szárából el?rántott egy bajonettet, és a döbbent kérdez?re rontott. Mielőtt lefogták, három újságírón ejtett halálos sebet, többeket megsebesített.

A hőség elviselhetetlenné vált, a járókelők apróságok miatt ugrottak egymás torkának a gőzölgő aszfalton, az utcákat megtöltötték a szirénázó rohamkocsik. Több száz embert szállítottak kórházba, ám akadtak, akiket nem lehetett megmenteni.

A rémes vonatszerencsétlenség egyetlen túlélője, egy amputált kisfiú a kórházban belehalt sérüléseibe, mielőtt átadhatták volna neki a javára kiirt jótékonysági gyűjtésre összegyűlt pénzt.

Az anonim alkoholisták rémülten rebbentek szét, amikor a részeg Zumi, hajdan volt, legendás bohóc, egy széket lóbálva közéjük vetette magát. A mérleg több agyrázkódást és egy halálos koponyaalapi törés.

Az üdítőreklámban egy lángoló repülővel a háttérben, a fiú végül megcsókolta a lányt.

 

Déa képtelenül tágra nyitott szemekkel fordult a tévét?l az apukája felé, aki továbbra is elégedetlennek tűnt, és beletúrt a hajába, majd a kopaszodó részeket kezdte simogatni. Úgy tűnt szörnyülködve fedez fel a fején újabb és újabb csupasz foltokat. Elnémította a tévét, és felkászálódott a pamlagról. Déa arra gondolt, most lebukott. Lehasalt, és megpróbált beleolvadni a szőnyegbe, bár tudta, hogy nagyon fog fájni, amikor az apukája rálép, ám a trükk nem sikerült. A szőnyegről por került az orrába, és a szeme belefájdult abba, hogy olyan közelről kellett belenéznie a szőnyeg amúgy is zavarba ejtő mintáiba.

Hallotta, ahogy az apukája ismét elhelyezkedik a nyekergő pamlagon. Bekukucskált az ajtó résen. Apukája egy borotválkozó tükörben nézegette magát, és tovább dörzsölte egyre feljebb kúszó homlokát. A szomszédos, apró fürdőszobából kellett hoznia a tükröt, aminek az ajtaja átellenben volt a nappali kijáratával. Déa halkan felsóhajtott.

Az apukája a pamlagra ejtette a tükröt, egy keveset tapogatózott, amíg megtalálta a távirányítót, majd határozott mozdulattal csatornát váltott.

 

A bankrabló felesége és ötéves kisfia élőben nézhette végig, ahogy a rend?rök t?zharcban lelövik a férjét.

A rocksztár koncertjére senki nem ment el, senki. Egy általa készített, kézikamerás felvételen annyi volt látható, hogy kifújja a cigarettafüstöt, és felvágja az ereit.

A hőség hirtelen ért véget, és a nagyvárosra hetven centis hó eset, ami inkább volt szürke, mint fehér.

A rémes vonatszerencsétlenség egyetlen túlélője, egy amputált kisfiú javára kiirt jótékonysági gyűjtés csúfos kudarcba fulladt.

Zumit, a hajdan volt, legendás bohóc holttestére egy motelszobában találtak rá. A saját hányásába fulladt bele.

Az üdít?reklámban egy könnycseppel a szemében a fiú megcsókolta a lányt.

 

Déa az ajtórésen át, apukája pedig a pamlag párnái közül meredtek a tévére. Mindketten egyszerre vonták fel az egyik szemöldöküket.

Déa apukája tudta.

Déa is tudta.
Valami nem stimmelt.
De micsoda?

Sok-sok perc telt el, amíg Déa apukája ismét megemelte a távirányítót. Ezúttal nyugodtan kapcsolt.

 

A rendőrök filmekbe illő autós üldözés során lekapcsolták a bankrablót, majd boldogan mosolyogtak a kamerákba.

A rocksztár pucérra vetkőzött egy sajtótájékoztatón, ezzel még feljebb kúszott a tinédzserek véleményére alapozott népszerűségi listán.

A hőség szinte elviselhetetlenné tette az életet a nagyváros aszfaltján, kiszáradtak a parkok fái, leapadtak a szökőkutak mesterséges tavai.

A rémes vonatszerencsétlenség egyetlen túlél?je, egy amputált kisfiú megkapta a javára kiirt jótékonysági gyűjtésre összegyűlt pénzt, és az első bankjegyeket a figyelő kamerák előtt fagyira költötte.

Az anonim alkoholisták ismét pozitívan nyilatkoztak Zummi, a hajdan volt, legendás bohóc hozzáállásáról.

Az üdítőital reklámban a fiú meg akarta csókolni a lányt, de az eltolta magától.

 

Déa apukája hátradőlt a pamlagon.

 

 

Ugye, tudod, hogy nem szép dolog leskelődni?

Igen, apa.

Ha tévét akarsz nézni, máskor nyugodtan gyere be, ideülsz, bontok egy colát. Persze, csak ha nincs ilyen késő. Nehogy bepisilj éjszaka.

Abból már rég kinőttem, apa.

Valóban?

Valóban.

Nem is tudom, mikor pisiltél be utoljára.

Lefekhetek?

Persze.

Szia, apa.

Várj csak! Gyere ide!

Tessék.

Milyen szép vagy! Mint az édesanyád. Nagyon hasonlítasz rá, tudod?

Mondtad már.

?is ilyen punkosan szerette a frizuráját. Mi ez? Fogkrém? Egy éjszaka a fenekéig ér? hajat növesztettem neki, lefényképeztem, és kiplakátoltam a nyugati hármas sztráda egész hosszán. Napokig a pamlagon aludtam. Ezen itt.

Mesélted már.

Jól van, ha nem érdekelnek a történeteim, akkor menj aludni! Nagyon fáradt lehetsz. Nagyon el lehet fáradni, abban, amit csinálsz. Mit is csinálsz tulajdonképpen?

Szia, apa.

Szia, kicsim. Kicsim!

Igen, apa?

Biztos nem kell pisilni?

Szia, apa.

Szia, és ne csinálj semmi bajt, amíg alszol, rendben?

Rendben, apa.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Szalay Sándor
Szerző Szalay Sándor 6 Írás
1978-ban születtem Budapesten. Voltam újságíró, karrierista, alkoholista, dolgoztam soron, voltam katona, protokolldroid és még egy-két dolog. Mindezek alatt végig csak írni akartam. Hol sikerült, hol nem. ÁÃ?rtam a piáról meg a szerelemről meg más sötét dolgokról, és valahogy rátaláltam egy időrésre, amelynek köszönhetően fele olyan gyorsan telik az én időm, mint másoké. Ezért lehet, hogy még mindig egy hülye kiskölyök lakik a fejemben. Meséket írok, hazudok, csúnyán beszélek, imádom az amerikai blogirodalom néhány művelőjét, szeretem a szabadszájú humort, a toleranciát kinevető alkotásokat, a félelmet és a reszketést, egy indián junkie vagyok, egy kopaszodó mikrofonfejű, egy hippikatona.