Novella

HALOTTI TOR FENÉKPUSZTÁN

  Jani a fülesvöcsök hátát egy kőnek vetve nézegette a karmait, miközben kényelmesen haldoklott. Lábain a bőre repedezett a vénségtől, s tényleg úgy nézett ki, mint a kenyérhéj, vagy a frissensült bejgli, amin csak véletlen bukkant fel foltok gyanánt a [… Tovább]

Vers

Szonett, kintről befelé

Őrjáratom fáklyás, melyre most indulok én,világolni, nyugvó béke és vihar haragbunkerében, bennem magmaként izzó rejtekén;és ha sejteni kezdem holt anyag és szellemből gyúrt gyémánt elegyét,mi bennünk az ősi nagy titok,mely félelmes állatként fordítja fejét;én reá orkánként hiába ordítok, hogy mindent [… Tovább]

Novella

Tiszavirág

  A vonat lassan elindult. Még tenyeréb?l egy utolsó puszit a lány felé fújt, összemosolyogtak… soha többé nem látták egymást.   Anna magas, gyönyör? modell alkat volt, feszes mellekkel. Hófehér fogait csodálatos, érzéki száj takarta. A haja dús, természetes vörös, [… Tovább]

Vers

Te nem érezheted…

* Te nem érezheted mit érzek én most az életem csak egy bús regény                                 valami történt                                bár ne történt volna így az álmom vágyam nem válhat valóra szilánkokra törten széthullott a porba hiába keresem nincs ki összerakja kit okolhatok [… Tovább]

Vers

Jelenidőben kódorogva

Mert ha ma ez vagyok, holnap mi leszek? Csaholó idők futnak nyomomban… Csaholó időkfutnak nyomomban,zavarnak egyre,mellőlem kidőltjelen, kopottan,mert a vitt terhelehúzza a földfelé, s bezúzzaa megörökölttöbbre vágyást abeletörődéssemmi-mesésmocsarába. Mire vezet ezőMa több a córesz,már nem is szó lesza szájból hullóhangok [… Tovább]