Egyéb

Fényképek pásztora

  Az öregúr mintha nagyon ügyelt volna arra, hogy semmiben sem váljon ki a szürkeségb?l. Különös ismertet?jelet sem az öltözködése, a viselkedése, a beszédmódja tekintetében nem lehetett megfogalmazni. Sokáig nem is t?nt fel nekem, hogy nem t?nik fel egyáltalán. El?ször [… Tovább]

Média

Mandala orákulum

  (meghallgatom) kopjafám belém karol és átsétálunk kettesben a Kapun a vén kerub csak kuncog rám és biccent mélán én volnék tán az a csapodár hajnalokon haza járó ím e pázsit talpam alatt ér tükrén zöldje mint fátyla lepelnek hát [… Tovább]

Elbeszélés

ELVÁGYDÁS 8.

  Március 2. Ünnep-, és mindennapok   „Tudod szívem, neked az a bajod, hogy nincs benned semmi kitartás!" Ezt a férjem lihegte, miközben a hetvenkettedik sziklát készültünk megmászni a Sa Torre nev? öböl körüli k?rengetegben, ahová épesz? ember nem menne [… Tovább]

Vers

Kőszívű évek

2007 március 28, szerda, 18:40 Szálltam szárnyaló nap magasában, Poklok bugyrába is becsapódtam. Jég-harapásod fagy-sebet ejtett, Zúzmara-csipke arcomra dermedt. Nevető-ráncom mélyülő árka, Tévútra jutott érzés csapdája. Ádáz csatázás, néma szenvedély, Fullasztó légszomj, szorító páncél. Kiszáradt torkom sóbarlang mélye, Halkuló hangom [… Tovább]

Vers

Álomba ringató

2007 március 29, csütörtök, 18:40 Szerencse-eső koppan a fákon. Kedvesed ágya nélküled reccsen, Látomás-vágyad pólyamelegben. Esőcsepp-csengő altatót dúdol.   Álmod vezessen gyöngyléptű-mélybe. Törékeny tested vigasz-kötelék, Résnyire szűkülő kék ölelés. Remény-szalagot köss kedvesedre.   Balzsam-méz álom szemedben alvad. Tárul előtted míves [… Tovább]

Novella

Nem a ruha teszi az embert

A hosszúra nyúlt nap végén kicsit fáradtan indultam haza. Észre sem vettem, hogy már a villamosmegállóban toporgok, maguktól vittek a lábaim. Kevésbé zsúfolt járatokon újságot szoktam olvasni, máskülönben jobb híján az utastársaimat nézegetem. Rendszerint akad köztük egy csinosabb n? vagy [… Tovább]

Vers

Rend kutyája

Mit mondanál, ha tudnád,Hogy képzelt h?ségem lejár,S nem leszek többé kutyád,Kezed koncért nem nyalom már. B?n és erény nem foglalkoztat,Nem ülöm tovább hódolat lovát.Ha már úgyis emberré fokoztak,Lesz aki ért, s mond értem imát. Keblemre mind mit sorsom hozott,Nem óhajom [… Tovább]