Márton Zsolt : Rend kutyája

Mit mondanál, ha tudnád,
Hogy képzelt h?ségem lejár,
S nem leszek többé kutyád,
Kezed koncért nem nyalom már.

B?n és erény nem foglalkoztat,
Nem ülöm tovább hódolat lovát.
Ha már úgyis emberré fokoztak,
Lesz aki ért, s mond értem imát.

Keblemre mind mit sorsom hozott,
Nem óhajom megúszni életem,
Legyen ahogy lenni szokott,
Nem uram többé a félelem.

Megért ki villám közt vándorolt,
Csizmád alatt százszor semmi volt.
Letépem ingem, feltárom a titkot,
Rend ellen, ki eddig rabja volt.

A birokban majd végül fáradok,
Lábamról ledönt s leszek holt anyag,
Márvány testemen gyertyaláng lobog,
Akkor ujjonghatok: a szellem szabad.

illusztráció Aba Novák Vilmos:Hódolat c. freskója

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Márton Zsolt
Szerző Márton Zsolt 0 Írás
nem vagyok senki, tarkómba mar, vagyunk így sokan , húz ez a dal