Mit mondanál, ha tudnád,
Hogy képzelt h?ségem lejár,
S nem leszek többé kutyád,
Kezed koncért nem nyalom már.
B?n és erény nem foglalkoztat,
Nem ülöm tovább hódolat lovát.
Ha már úgyis emberré fokoztak,
Lesz aki ért, s mond értem imát.
Keblemre mind mit sorsom hozott,
Nem óhajom megúszni életem,
Legyen ahogy lenni szokott,
Nem uram többé a félelem.
Megért ki villám közt vándorolt,
Csizmád alatt százszor semmi volt.
Letépem ingem, feltárom a titkot,
Rend ellen, ki eddig rabja volt.
A birokban majd végül fáradok,
Lábamról ledönt s leszek holt anyag,
Márvány testemen gyertyaláng lobog,
Akkor ujjonghatok: a szellem szabad.
illusztráció Aba Novák Vilmos:Hódolat c. freskója
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:13 :: Márton Zsolt