Lengyel Joli : Kavargó gondolatok

 

Ölelj át csendeddel, bársonyos éjszaka!

Pihenni szeretnék, mint egy kisgyerek,

kinek még nincsen semmiféle gondja,

hogy ne feszüljenek tovább az agyi erek.

 

Fáradt vagyok! S ha mégis jön az álom,

vészterhes mélységet vetít elém:

szakadék szélén önmagamat látom,

és emberek tömege sietve jön felém.

 

E romhalmaz tetején egyedül nem vagyok!

Körmeim szakadnak, de lelkem mélybe hull,

mert súlya van a szónak, és a teher oly sok,

nyomasztó a lét értéke: a gond tornyosul.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.08.16. @ 09:54 :: Lengyel Joli
Szerző Lengyel Joli 27 Írás
Nevem: Vargáné Lengyel Jolán 45 szó magamról Életem delén már túl vagyok. Jó Anyám, ki szült, rég elbúcsúzott. Apám erős keze is már felhőket simít, két szép gyermekem rám féltőn tekint. Lányom nyíló rózsa, fiam jegenye, két kis unokám az életem ege. Egyedül élek: lélekben gazdagon. Az Ő szeretetük: ez legfőbb vagyonom.