Maretics Erika : A magány szépasszonya

Óarany perzsasz?nyeg málladozott
a szúette parketten kopottan,
a poratka is túlsúlyosra hízott
rajta végtelen nagy unalomban.
 
Levágott körömdarabokból készült
mozaik tálon hozta a teát,
csendesen közénk ereszkedve leült,
az id? a tér-sínpályán megállt.
 
A vén kakukkos óra porkérgébe
dermedt hosszú évtizedek óta,
ódon, foszladó tapétán mérgébe,
kinyílott a bolyhos penészgomba.
 
?söreg fotel megkopott bársonya
bánatában halkan kettéhasadt,
a magány elfeledett szépasszonya,
a volt potrohos hálójába ragadt.

Legutóbbi módosítás: 2012.08.16. @ 08:44 :: Maretics Erika