Marthi Anna : Augusztus 16

 

Mennyi út ajtóm előtt, befonnám

mint egy hajat. Bármerre indulok,

segítenék máson, s előbb rendbe

szedném tudásomat. Ki vagyok?

Művész lennék, sokakat terelnék.

Ha anya, három gyermeket. Mint

remete magamból faragnék szép

egyensúlykereket szelesszekérre.

Ha nő lennék, az ördög is szelíddé

érne.

Legutóbbi módosítás: 2012.08.16. @ 09:56 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak